This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Hviezdoslav, Pavol Országh: Krvavé sonety (VIII.)

Portre of Hviezdoslav, Pavol Országh

Krvavé sonety (VIII.) (Slovak)

I hučí válka — Ako krútňava
sa vrtí, gúľa-váľa, rozohnaná,
plutvami trepe jakby leviatana[15]
a v bezdný hrtan s chvatom strháva,

požiera, nenásytná, hltavá,
tak ľudské životy, jak ľudské mania,
vždy tlamu dokorán ni sitna brána,
a trosky sú, čo na breh vydáva…

Púšť roztiahla sa vypasenou zmijou,
kde kvitli mestá jak kry ružové;
vzdor, nárek, kliatba divou harmóniou
preletá nad ňou pozdĺž, krížove…
— Pred spravodlivou kto raz históriou,
kto pred Bohom to všetko zodpovie!?

                    *

Včuľ po mraku vše zvolá podstena,
čo doma zbudli, všetkých dohromady.
Prah ňaňo zaujal, kmeť vetchej vlády;
u nôh mu čupí žena, starena,

sťa kvočka, kol vnúčat pnúc ramená:
a každé zosŕka, jak k hviezdam hľadí —
V kuchynke nevesta; priam sprace riady
a prisadne k nim, muka zrosená.

Len dcéra umkla v sad, i s inou strelou
v srdiečku, neboliacou ostatných:
veď s bratom tiahol on tiež s mysľou smelou
do kosby, krv kde rosou, riasou vzdych…
Kto odpovie i za tých trpiteľov?
ich strasti, slzy, snáď i straty ich?

                    *



15leviatan — v židovskom bájosloví morská obluda



Uploaded byRépás Norbert
PublisherEurópa Könyvkiadó-Tatran Kiadó (Budapest-Bratislava)
Source of the quotationPavol Országh Hviezdoslav / Véres szonettek, Krvavé sonety
Bookpage (from–to)34+36
Publication date

Véres szonettek (VIII.) (Hungarian)

S zúg a háború - görög, kavarog,
örvénylik; szörny uszonyát egyre rázza
leviátánként, s kapkodja magába
feneketlen nagy torkával a sok

ember-életet és vagyont, ahogy
telhetetlenül zabái; a pofája
mindig, mint a pokol kapuja, tárva,
s csak a salak az, amit partra dob.

Hever a puszta kövér viperája,
ahol városok rózsabokra nőtt,
fölötte a dac, a szitok s jaj árja
irtózatos összhangban hömpölyög...
- Kit ér ezért a történelem átka?
Ki felel ezért az Isten előtt?

                    *

Kik honn maradtak, minden esteien
az eresz alatt verődnek csoportba.
A küszöbön a reszketeg apóka,
s lábánál, mint kotlós, anyó pihen,

unokáit öleli csendesen,
s szepegve föl-fölnéz a csillagokra.
A konyhán az edényt tisztára mossa,
s ő is kijön - harmatos kín: a meny;

míg szíve titkos nyilával a lányka
kedvese után sír a kert alatt:
bátyjával együtt ment az aratásba,
hol sóhaj-ffi leng s vér-harmat szakad.
- Ki felel azért, ami őket bántja?
Bánatuk, könnyük, s tán gyászuk miatt?

                    *



Uploaded byRépás Norbert
PublisherEurópa Könyvkiadó-Tatran Kiadó (Budapest-Bratislava)
Source of the quotationPavol Országh Hviezdoslav / Véres szonettek, Krvavé sonety
Bookpage (from–to)35+37
Publication date

minimap