This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Fabry, Rudolf: Čo bude potom?

Portre of Fabry, Rudolf

Čo bude potom? (Slovak)

Hľadajte ma pri morských okách v belosvite,
v očiach milencov a na ich ústach.
Som plameň s ohňom zdanlivo driemajúcim,
v pahrebách a kdekoľvek sa potulujúci,
v blkote kahana, čmudiaceho dychom noci.
Hľadajte ma v šeleste brezových listov
a kvetov zvoniacich na hrobe na márne brieždenie,
lebo slzy sa neodplačú, súmrak neodmráka
a radosti stmavejú ako sinák hríb
a nenasýtia sa vlahou ústa,
čo krvácajú smútkom a jedia trpký clivúty.
Hľadajte ma v oblakoch v hodinu mojej smrti,
v mračnách, čo sa vyzliekajú z podôb býkov
pod bičom víchrice, šuštiacej nad chrbtami hôr.
Vsajem sa do stromov
a do ich miazgy, čo svetielkuje,
a do speriem zeme pri koreňoch materidúšky.
Pokojne poplynú ikry môjho srdca,
čo niekedy zachvievalo celou hruďou človeka
nahatého a trasúceho sa ako magnetka,
ukazujúca presne na miesta a tým smerom,
kde klíči bolesť v tieni posledného muškátu,
a preto nevädne a preto nezomiera — láska,
ako všetko, čo má večnosť v podstate, láska,
čo má podstatu vo večnosti.
Milujem rozhranie, čo sa končí smrťou
a začína sa narodením,
začína sa umieráčikom a končí sa v kolíske.
Aj vzduch je človeku vlkom, keď zavýja.
Čo bude potom? Čo bude potom?
Je to krásne zomierať narodením
a narodiť sa smrťou, a nik nevie,
čo bude potom.
Popol svojho žehu
ešte nikto nerozdrobil v prstoch.



Uploaded byRépás Norbert
PublisherSlovenský spisovateľ
Source of the quotationV štyroch krajinách ticha
Bookpage (from–to)191-192
Publication date

Mi jön azután (Hungarian)

Tengerszemek hajnali derengésében keressetek:
szeretők szemében és ajkán.
Hamvadni látszó tüzek lángnyelve vagyok,
szendergő parázsban rejtőzöm, s az éjszaka
leheletéként füstölgő mécsesekben fel-fellobogok.
Nyírfalombok zizegésében keressetek
s temetővirágok szavában, mely hasztalan hirdet ébredést,
mert nem apadnak el a könnyek, nem száll föl az alkony,
az öröm színe sötétre vált, mint a gomba tönkje,
s nem duzzadnak már nedvesen az ajkak,
melyek a bú vadcseresznyéjét ízlelgetik s bánat csordogál róluk.
Halálom óráján az égbolton keressetek:
a fellegekben, mélyekről lehasogatja a bikajelmezt
a hegygerincek fölött zúgó vihar ostora.
Felszívnak majd a fák,
a, meg-megcsillanó mézgagyöngyök,
s a kakukkfű tövében spermaként ivódom a földbe.
Békésen úszik szívem ikracsomója
mely valaha meg-megrázta a mellem,
csupasz voltam s remegtem, akár a mágnestű,
mely pontosan jelzi a helyet és az irányt,
hol a szenvedés az utolsó muskátlitő árnyékában is kihajt,
ezért nem hervad és el sem pusztul — a szerelem,
mint minden, minek lényege örökkévalóságot rejt,
mint minden, minek örökkévalóság rejti lényegét.
Szerelem azt a mezsgyét, mely a halállal végződik
s a születéssel kezdődik el,
lélekharang szavával kezdődik s bölcsőben végződik be.
A levegő is fenevad nekünk, ha, üvölteni halljuk.
Mi jön azután? Mi jön azután?
Gyönyörű lehel meghalni a születéssel
és megszületni a halállal — s nem tudja senki,
mi jön azután.
Elhamvasztása után
még senki nem morzsolgatta ujja közt a hamvait.



Uploaded byRépás Norbert
PublisherEurópa Könyvkiadó (Budapest)
Source of the quotationRudolf Fabry – Az én az valaki más (Válogatott versek)
Bookpage (from–to)96-96
Publication date

minimap