Bunčák, Pavel : Dušičky pri Rýne na vojenskom cintoríne

Keď zem stráca ľudskú podobu
a nebo dostáva podobu zeme
pretože všetko je dovolené hore a dole
zo zeme vstávajú vojaci
ležiaci zo zvyku
s rukami zopätými
v sivých a modrých blúzach
bez čapíc a bez remeňov
zarastení a vycivení na kosť
a čítajú si mená pri hlavách

Buda Dumitriu - c' est moi même
prisonnier roumain
po päťdesiatich rokoch
konečne na slobode

Mal by som osemdesiat
koľko má ruža tŕňov na jeseň
ešte aj mŕtveho pichá
a neviem čo som ešte chcel
ako sa menovala
veľmi som zoslabol
idem si odpočinúť
zo zeme nabrať sily
Ľahol si nazad osamelý
zajatec francúzskej zeme

Alloing Jacques devätnásťročný
kedysi modrooký a krehký ako panna
číta si nápis na kameni
Mort pour la France
a nemôže sa radovať
že má aj metál vykresaný
Chcel sa len domov vrátiť
a matky dávno niet
niet neba vlasti kamarátov
točí sa iba chladná zemská os

Hlási sa Wolf Karl Bischwiller Dagobert
Boulanger Etienne Austrálčan Cleaton Patrick
so svojou letkou ktorá už celá pod zemou krúži
sans autre chance
mais pour la Liberté et pour la France

A z druhej strany cintorína
ospalo vstáva Ali Ben Mohamed
Kundur Ben Rafia Ali Ben Amara
počerní spojári kuchári zdravotníci
čo všetci pomreli v poľnej nemocnici
(Ce n'était pas l'obligeance
mais pourtant – morts pour la France
morts pour la France)

Spod zeme počuť dutý hlas
snáď každý druhý tretí z nás
my čo tu toľké roky spíme
sme mysleli že sa už nikdy nevzbudíme
čo ani v zemi nemáme domovského práva
sme bez veku bez mena a národnosti
pre koho pre koho tlejú tu naše kosti
pre koho nápis – sans aucun sens
Le soldat inconnu mort pour la France
Le soldat inconnu mort pour la France

A opäť stoja kríže ticho v pozore
pre koho pre koho je toto defilé
A každý mŕtvy vo svojom hrobe otec aj syn
nevedia že jedia spoločne piesok čo naplavil Rýn
každému rovnako osud nameral
či je to zajatec hrdina alebo generál
(Pour toujours pour toujours avec souffrance –
Le soldat inconnu mort pour la France)

November 1967

Mikor a föld elveszti emberarcát
s hasonló lesz az ég a földhöz
s fent-lent már minden lehetséges
katonák jönnek elő a földből
megszokásból varrásra szorított kézzel
feküdtek lenn a sírjainkban
sapka és szíjak nélkül
borostásan és csontra fogyva
olvassák inast saját nevüket
a sírkövek lapján

Buda Dumitriu – c’ est moi même
prisonnier roumain
ötven év után
végre szabadon

Most nyolcvan lennék
hány éves a tövises rózsa ősszel
a holtat is összeszurkálja
nem tudom mit akartam még
hogy hívták azt a leányt
nagyon erőtlen vagyok
visszamegyek egy kicsit pihenni
erőt nyerni a földből
S visszafeküdt a francia föld
magános hadifoglya

Alloing Jacques tizenkilenc éves
egykor kék szemű s szűzként törékeny
olvassa sírfeliratát
Mart pour la France
s nem tud örülni a kőre vésett
kitüntetésének sem
Nem akart ő semmit csak hazamenni
anyjához s anyja már rég nincs
s nincs ég nincs haza nincs bajtársa
csak a föld hideg tengelye surrog

Wolf Karl Bischwiller Dagobert jelentkezik
s aztán Boulanger Etienne s a repülős Cleaton Patrick
egész százada a föld alatt körözget már
sans autre chance
mais pour la Liberté et pour la France

S a temető másik végében
Ali Ben Mohamed Kundur Ben Rafia
Ali Ben Amara ébred ragadó szemmel
fekete hajú híradósok szakácsok szanitécek
itt van az egész tábori kórház mindnyájukkal egy bomba végzett
(Ce n’ était pas l’ obligeance
mais pourtant – morts pour la France
morts pour la France)

Mély hang kondul a rögök alatt
mi csak alszunk s az idő halad
azt hittük már sose ébredünk föl
nem hoz fel bennünket senki e földből
nem volt hazánk fönt s nincs itt lent sem
nincs korunk nincs nevünk nemzetiségünk
kiért hamvadunk itt vaj’ kiért égünk
kié a felirat – sans aucun sens
Le soldat inconnu mort pour la France
Le soldat inconnu mort pour la France

S a keresztek megint vigyázzban állnak
kinek szól ez a díszszemle kire várnak
Fekszik apa és fiú távol egymástól csendben
s nem tudják hogy a Rajna homokját rágják mindketten
itt lenn egyformán mér a holnap
hősnek fogolynak tábornoknak
(Pour toujours pour toujours avec souffrance –
Le soldat inconnu mort pour la France)

1967. november