Reggel (Hungarian)
mért reggel fut a háton végig a rémület ujja gőgünk láncingét mért reggel veri át fürge nyilával a kétség csördül a vekker a reggel bús hadi kürtje hahó ugrik az én gyönyörűm vesz papucsot macisat hamar oldja le szép derekáról két ölelő karomat fut ki pisilni hamar mért reggel jut eszünkbe hogy elhagy a nő kit imádunk hallva az ágyból az új nap csobogó zajait míg cseng távoli rétek csendje fülünkbe szemünkről most veszi játszva csak el puha lánytenyerét a halál kint fütyörészik a víz és vígan pittyen a mikró bögrék és kanalak összeütődnek és ím instant oldódik kakaópor a tejben a vízben kávé és teafű rebben ezerfele szét mert négyféle nedűt hörpint föl ilyenkor a drága kávét dzsúszt kakaót gyömbér ízű teát csészefülek félénken az ujja köré tekerednek nyújtja nyakát a fiók tátva a csőre felé bújj még bújj ide még nyomj csókot a számra te drága forrót és hideget édeset és keserűt vagy csak az ujjbegyedet húzd végig az ajkamon egyszer nem lehet ó tudom én nincs neked arra időd nincs neked arra időd cica fut ki a kádból a víz már futsz ki a kádhoz ezért módszeresen mosakodsz arc fül nyak hát kéz láb intim részek a sorrend mindet megmosod és megtörlöd bekened arckrém kézkrém bőrfeszesítő krém meg ilyesmi s már kezed illatosan száz bugyi közt kotorász melltartót veszel és igazítod benne a melled festett fürtjeidet kunkorítod kifelé most ez a szoknya vagy az és a pink top ehhez hogyan illik és hogy a blézer a blúz a szőrgalléros izé mért hat reggel a testnél meztelenebbnek a lélek mért vacog úgy miután partra sodorja az éj hol van a nap mi süttötte a szél hova fújta ruháit álmok gyöngyeivel vállán mért vacog úgy most a harisnya jön itt nejlon vagy necc az a kérdés az nem időszerű még erről a szem leszaladt nincs egy percnyi időd hiszen annyi a tennivaló még szemhéjpúdert kell tenni szemedre lilát szempillát bodorítani festeni rúzzsal a szádat gyűrű csatt divatos hajgumi fülbevaló egyetlen vakító kincsem te vagy énnekem édes érted hagytam el én egykor a fél szememet érted jöttem idáig e völgybe bicegve falábon ások a mélybe le most nyitva a láda üres nincs meg az autókulcs kiabálsz macikám hova tettem nem láttad valahol jársz kipp-kopp föl-alá nézed a tegnapi táskát nézed a tegnapelőttit nincs meg nincs meg a kulcs szépek a szádon a csék hát hogy utálom a sok kollegádat egész nap a cégnél ó hogy gyűlölöm én délben a pizzafutárt mert neki rúzsos a szád és a lábfejeden neki billeg a gonddal kipucolt francia női cipő mert neki vagy szép mert neki mondod a cséket olyankor négy fal közt lakom én meglett végül a kulcs meglett végül a jó retikülben volt a helyén csak ott volt pont legalul rajta a két telefon négy fal közt lakom én hova nem süt a nap se be reggel egyetlen cicomám fénysugaram te vagy és zsebkendő szemüvegtok a tárca a jogsi a fésű gyorsan megcsókolsz rám mosolyogsz kisietsz elmész zacc kakaócsík ennyi marad csak utánad ujjnyi a dzsúszból pár pöndörödő teafű Uploaded by | Barna Otilia |
Publisher | Magvető Könyvkiadó |
Source of the quotation | Szívdesszert |
Publication date | 2007 |
|
Ráno (Czech)
proč vždycky ráno nám hrůza po zádech prstíkem přejíždí, proč drátěnou košili // pýchy z nás ráno sedřou drásavé pařáty pochyb – zazvoní budík, ta ranní polnice chmurná, hahou, // milka má vzhůru je v ráz, do bačkor s hlavami méďů vklouzne, pas útlý vyprostí z okovu mých mužných tlap // a odkvačí na záchod – strach, že nás zbožňovaná opustí, proč nás přepadá ráno, z peřin když zaslechneme // spláchnutí první ten den, zatímco v uších nám zní luk vzdálených ticho, z očí nám teprve teď odklopí // hravou dívčí ručku smrt – v kuchyni píská voda, vesele pípá mikrovlnka, hrnky se lžičkami // o sebe zvoní a hle, instantní kakao už se v mléce a vodě rozpouští, káva a sypaný čaj // rozprášeny do všech stran – neboť čtvero pívá má milená nápojů zrána, kávu, džus, kakao a // čaj chuti zázvorové, bojácně ouška hrnků se vinou kol jejího prstu, krk ptáče natahuje, // by k zobáčku bylo blíž – přitul se naposled ke mně a polib mě na ústa, drahá, vřele i studeně a // sladce i hořce naráz, nebo jen konečky prstů mě zlehýnka polaskej po rtech, nejde to, ano, já vím, // nemáš už tolik času – nemáš už tolik času, kotě, vana chce přetéci v mžiku, proto jsi v mžiku u ní, // dbalostí přetékajíc, tvář, uši, krk, záda, údy a intimní místa si myješ, v tomto pořadí a pak // se utřeš a namažeš pleťovým krémem a vším, co ti pokožku uchová pružnou, vzápětí už ve sbírce // kalhotek svých se hrabeš, do podprsenky musí ňadra vměstnat tvá voňavá ručka, odbarvené kadeře // natáčíš si vlnivé, váháš, kterou vybrat sukni a zda se k ní hodí ten pink top, blůzka, svetřík nebo spíš // tamto s tou kožešinou – proč duše vždycky ráno se holejší těla být zdává, proč se třese zimou, když // zrána vystoupí na břeh, kam zmizlo hřejivé slunce a šaty kam odvál jí vítr, na zádech s kapkami snů // proč se tolik tetelí – prolamované či hladké, toť otázka ve věci punčoch, jedny jsou příliš teplé, // na druhých oko běží, minutku nazbyt nemáš, vždyť čeká tě ještě moc práce, na víčka oční stíny // fialové si nanést, řasenkou prodloužit řasy a rtíky namalovat rtěnkou, vlas, prsty vyšperkovat // náušnice zavěsit – miláčku, ty jsi můj jediný oslňující poklad, pro tebe souše jsem se // vzdal a jednoho oka, za tebou s dřevěnou nohou jsem dokulhal až sem do rokle, vykopal truhlici, leč // ta zeje žel prázdnotou – kde mám od auta klíč, voláš, medvídku, neviděl jsi ho, kam se ztratil – pobíháš, // kramflíčky sem-tam klapou, v kabelce včerejší hledáš i do předvčerejší se díváš, čoveče, kde je ten klíč – // krásně zní čé ze tvých úst – strašlivě nenávidím tvé kolegy v podniku denně, v poledne roznašeče // pizz bych nejradši zabil, on vidí růž na tvých rtech, jemu k potěše cupitáš ladně ve francouzské obuvi, // pečlivě vycíděné, on se kochá tvojí krásou, i čé vyslovovat tě slyší, já žiji ve čtyřech zdech – // klíč se nakonec našel – našel se, tam, kde měl být, ležel ve správné tašce, jenomže sklouzl až na dno pod dva // mobilní telefony – já žiji ve čtyřech zdech, ráno kam ani slunce nesvítí, paprskem světla, šperkem // jediným jsi mi ty a – kapesník, pouzdro na brýle, portmonka, řidičák a hřeben, letmo mě políbíš, // pošleš mi úsměv a jsi v čudu – – nezbyl po tobě než lógr, kakaová šmouha, džus na dně sklenky a pár // zkroucených lístků čaje
Uploaded by | Barna Otilia |
Source of the quotation | http://iliteratura.cz/Clanek/25359/varro-daniel-portret-a-ukazka |
|