This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Varró Dániel: Ráno (Reggel in Czech)

Portre of Varró Dániel

Reggel (Hungarian)

mért reggel fut a háton végig a rémület ujja
gőgünk láncingét mért reggel veri át
fürge nyilával a kétség csördül a vekker a reggel
bús hadi kürtje hahó ugrik az én gyönyörűm
vesz papucsot macisat hamar oldja le szép derekáról
két ölelő karomat fut ki pisilni hamar
mért reggel jut eszünkbe hogy elhagy a nő kit imádunk
hallva az ágyból az új nap csobogó zajait
míg cseng távoli rétek csendje fülünkbe szemünkről
most veszi játszva csak el puha lánytenyerét a halál
kint fütyörészik a víz és vígan pittyen a mikró
bögrék és kanalak összeütődnek és ím
instant oldódik kakaópor a tejben a vízben
kávé és teafű rebben ezerfele szét
mert négyféle nedűt hörpint föl ilyenkor a drága
kávét dzsúszt kakaót gyömbér ízű teát
csészefülek félénken az ujja köré tekerednek
nyújtja nyakát a fiók tátva a csőre felé
bújj még bújj ide még nyomj csókot a számra te drága
forrót és hideget édeset és keserűt
vagy csak az ujjbegyedet húzd végig az ajkamon egyszer
nem lehet ó tudom én nincs neked arra időd
nincs neked arra időd cica fut ki a kádból a víz már
futsz ki a kádhoz ezért módszeresen mosakodsz
arc fül nyak hát kéz láb intim részek a sorrend
mindet megmosod és megtörlöd bekened
arckrém kézkrém bőrfeszesítő krém meg ilyesmi
s már kezed illatosan száz bugyi közt kotorász
melltartót veszel és igazítod benne a melled
festett fürtjeidet kunkorítod kifelé
most ez a szoknya vagy az és a pink top ehhez hogyan illik
és hogy a blézer a blúz a szőrgalléros izé
mért hat reggel a testnél meztelenebbnek a lélek
mért vacog úgy miután partra sodorja az éj
hol van a nap mi süttötte a szél hova fújta ruháit
álmok gyöngyeivel vállán mért vacog úgy
most a harisnya jön itt nejlon vagy necc az a kérdés
az nem időszerű még erről a szem leszaladt
nincs egy percnyi időd hiszen annyi a tennivaló még
szemhéjpúdert kell tenni szemedre lilát
szempillát bodorítani festeni rúzzsal a szádat
gyűrű csatt divatos hajgumi fülbevaló
egyetlen vakító kincsem te vagy énnekem édes
érted hagytam el én egykor a fél szememet
érted jöttem idáig e völgybe bicegve falábon
ások a mélybe le most nyitva a láda üres
nincs meg az autókulcs kiabálsz macikám hova tettem
nem láttad valahol jársz kipp-kopp föl-alá
nézed a tegnapi táskát nézed a tegnapelőttit
nincs meg nincs meg a kulcs szépek a szádon a csék
hát hogy utálom a sok kollegádat egész nap a cégnél
ó hogy gyűlölöm én délben a pizzafutárt
mert neki rúzsos a szád és a lábfejeden neki billeg
a gonddal kipucolt francia női cipő
mert neki vagy szép mert neki mondod a cséket olyankor
négy fal közt lakom én meglett végül a kulcs
meglett végül a jó retikülben volt a helyén csak
ott volt pont legalul rajta a két telefon
négy fal közt lakom én hova nem süt a nap se be reggel
egyetlen cicomám fénysugaram te vagy és
zsebkendő szemüvegtok a tárca a jogsi a fésű
gyorsan megcsókolsz rám mosolyogsz kisietsz
elmész zacc kakaócsík ennyi marad csak utánad
ujjnyi a dzsúszból pár pöndörödő teafű



Uploaded byBarna Otilia
PublisherMagvető Könyvkiadó
Source of the quotationSzívdesszert
Publication date

Ráno (Czech)

proč vždycky ráno nám hrůza po zádech prstíkem přejíždí,
proč drátěnou košili // pýchy z nás ráno sedřou
drásavé pařáty pochyb – zazvoní budík, ta ranní
polnice chmurná, hahou, // milka má vzhůru je v ráz,
do bačkor s hlavami méďů vklouzne, pas útlý vyprostí
z okovu mých mužných tlap // a odkvačí na záchod –
strach, že nás zbožňovaná opustí, proč nás přepadá ráno,
z peřin když zaslechneme // spláchnutí první ten den,
zatímco v uších nám zní luk vzdálených ticho, z očí nám
teprve teď odklopí // hravou dívčí ručku smrt –
v kuchyni píská voda, vesele pípá mikrovlnka,
hrnky se lžičkami // o sebe zvoní a hle,
instantní kakao už se v mléce a vodě rozpouští,
káva a sypaný čaj // rozprášeny do všech stran –
neboť čtvero pívá má milená nápojů zrána,
kávu, džus, kakao a // čaj chuti zázvorové,
bojácně ouška hrnků se vinou kol jejího prstu,
krk ptáče natahuje, // by k zobáčku bylo blíž –
přitul se naposled ke mně a polib mě na ústa, drahá,
vřele i studeně a // sladce i hořce naráz,
nebo jen konečky prstů mě zlehýnka polaskej po rtech,
nejde to, ano, já vím, // nemáš už tolik času –
nemáš už tolik času, kotě, vana chce přetéci v mžiku,
proto jsi v mžiku u ní, // dbalostí přetékajíc,
tvář, uši, krk, záda, údy a intimní místa si myješ,
v tomto pořadí a pak // se utřeš a namažeš
pleťovým krémem a vším, co ti pokožku uchová pružnou,
vzápětí už ve sbírce // kalhotek svých se hrabeš,
do podprsenky musí ňadra vměstnat tvá voňavá ručka,
odbarvené kadeře // natáčíš si vlnivé,
váháš, kterou vybrat sukni a zda se k ní hodí ten pink top,
blůzka, svetřík nebo spíš // tamto s tou kožešinou –
proč duše vždycky ráno se holejší těla být zdává,
proč se třese zimou, když // zrána vystoupí na břeh,
kam zmizlo hřejivé slunce a šaty kam odvál jí vítr,
na zádech s kapkami snů // proč se tolik tetelí –
prolamované či hladké, toť otázka ve věci punčoch,
jedny jsou příliš teplé, // na druhých oko běží,
minutku nazbyt nemáš, vždyť čeká tě ještě moc práce,
na víčka oční stíny // fialové si nanést,
řasenkou prodloužit řasy a rtíky namalovat rtěnkou,
vlas, prsty vyšperkovat // náušnice zavěsit –
miláčku, ty jsi můj jediný oslňující poklad,
pro tebe souše jsem se // vzdal a jednoho oka,
za tebou s dřevěnou nohou jsem dokulhal až sem do rokle,
vykopal truhlici, leč // ta zeje žel prázdnotou –
kde mám od auta klíč, voláš, medvídku, neviděl jsi ho,
kam se ztratil – pobíháš, // kramflíčky sem-tam klapou,
v kabelce včerejší hledáš i do předvčerejší se díváš,
čoveče, kde je ten klíč – // krásně zní čé ze tvých úst –
strašlivě nenávidím tvé kolegy v podniku denně,
v poledne roznašeče // pizz bych nejradši zabil,
on vidí růž na tvých rtech, jemu k potěše cupitáš ladně
ve francouzské obuvi, // pečlivě vycíděné,
on se kochá tvojí krásou, i čé vyslovovat tě slyší,
já žiji ve čtyřech zdech – // klíč se nakonec našel –
našel se, tam, kde měl být, ležel ve správné tašce, jenomže
sklouzl až na dno pod dva // mobilní telefony –
já žiji ve čtyřech zdech, ráno kam ani slunce nesvítí,
paprskem světla, šperkem // jediným jsi mi ty a –
kapesník, pouzdro na brýle, portmonka, řidičák a hřeben,
letmo mě políbíš, // pošleš mi úsměv a jsi
v čudu – – nezbyl po tobě než lógr, kakaová šmouha,
džus na dně sklenky a pár // zkroucených lístků čaje



Uploaded byBarna Otilia
Source of the quotationhttp://iliteratura.cz/Clanek/25359/varro-daniel-portret-a-ukazka

minimap