This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Rába György: A költő halálára

Portre of Rába György

A költő halálára (Hungarian)

Sz. L. emlékének

 

Fegyveredet te is leraktad,

csontkeretes szemüveged.

Ezt nem hittük volna rólad,

értelem cinkosa, bátyánk.

 

Késeiddel

héjakat hasogattál,

s mutogatták szemérmetlen sárga belsejük.

Írásaid kettészelt molekulák rendje, –

szörnyű rend

köszönti a várt végtelent.

 

Ki ad nekünk majd a lábadozó

világról röntgenképeket?

 

Hegyes orrod

vásznak embertelen nyugalmát,

menekülésed

tudásunk pályaudvari

rendjét bontotta meg, –

iratlan műveidben

torkukban rekedt tanuvallomással

hallgatnak költők, szerelem sáskái

és motortalan repülőgép.

 

Őrségen,

behúzott nyakkal

a támadás jelszavát fülelve

lézengtél felelőtlen civilek között.

S ágyúk össztüze dördült…

 

Most,

mikor fellebbezni mégy

a nagy egyetem szikár gyönyörébe

az ártatlant sújtó ítélet ellen,

mi magunkra maradva

kucorgunk a sarokban,

álló falak között,

de szabad ég alatt,

mint akinek feje fölül

légnyomás sodorta le a tetőt,

s védtelenekre,

eső tör ránk és téli fagy.

 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationhttp://dia.jadox.pim.hu
Anthology ::
Full database
Literature ::
Hungarian
Translation ::
All

minimap