Pintér Tibor: a holnap eltolódott

a holnap eltolódott a bizonytalan időben

jelenléti viszonylagosság átgázol rajtunk
látszanak a pörzsölődés nyomai
égettek
tűzzel-vassal
árammal-drótokkal
és amivel lehet még
de nem elég
fojtottak hurokkal
kínoztak ólommal
mérgeztek mindennel
átvertek ezerszer
amivel lehet még
szögeztek vasakkal
kampóztak acéllal
kezembe sulykolt
világegyetem
lehet még
 
miért hagysz el engem erőmnek fogytán
gyertyámról viaszod is magamra cseppen
örömhöz üröm jár lassú alkonyodban
mikor arcomra fagy utolsó maszkod
 
miért hagytál el Uram-apám
 

tomorrow is shifted in the faltering time
 
relativity of presence overrides us
traces of scorching can be seen
burnt me
with sword and fire
with electric wires
and whatever can still show up
but it was not enough
they strangled with slipknot
tortured with lead swat
poisoned with anything
fooled me countless times
with whatever can still show up
they nailed with iron
hooked with steel
a universe
beaten in my palm
can still show up
 
why do you leave me with my strength waning
even your wax from my candle drops on me
smooth involves rough in your leisurely twilight
when your final mask is frozen on my face
 
why did you leave me Lord-my father