„A meleg (szélesebb értelemben) az az áldott elem,
mely az egész külső és belső természetet élő folyásban
tartja, s amely nélkül a mindenség egy véghetlen
halottá meredne.”
Bolyai Farkas: Köz haszonra intézett munkácska
Tüzét elosztogatta, s hogy
elfogyott a tűz,
fázva fázik,
vállán az avitt
farkasbunda már csak molyokat melegít.
Vak távcső, néma hegedű,
tört kréta, üres tábla
őrzi a gazdát,
s egy útrakész koporsó:
utolsó tele ez, s
a telet lebírni kevés
erőtlen mágiája.
Haláltáncot jár odalenn
a sok csillagnéző dáma,
a hegedűben egerek
tanyáznak, s a kapu előtt
a külső sötétség fenyeget.
Hallgat szülötte földje,
hallgat Göttinga, Bolya,
Vásárhely, Nagyenyed –
elhagyta az „áldott elem”
és dideregve várja,
míg az éter
auditóriumába
végső vitára szólítja a halál,
a Legfőbb Geométer.
