Petőfi Sándor: Plán čo sa royplynul (Füstbement terv in Slovak)

Egész uton - hazafelé -
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?

Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki.

S jutott eszembe számtalan
Szebbnél-szebb gondolat,
Mig állni látszék az idő,
Bár a szekér szaladt.

S a kis szobába toppanék...
Röpűlt felém anyám...
S én csüggtem ajkán... szótlanúl...
Mint a gyümölcs a fán.

1844

Celou cestou domov sa mi
plány hlavou ženú,
jak oslovím matku svoju
dávno nevidenú.

Čo jej poviem na začiatok,
čo len milé, šumné,
keď ona, čo hojdala ma,
náruč vystrie ku mne.

A myšlienok najkrajších mi
mnoho v hlave leží,
kým čas, ako sa zdá, zastal,
hoci vozík beží.

A tak vhupnem v malú chyžku...
Letí mať... Sa skloním ...
Na perách jej visím... nemo...
jak plod na jabloni.