Petőfi Sándor: Plans gone up in smoke (Füstbement terv in English)

Egész uton - hazafelé -
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?

Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki.

S jutott eszembe számtalan
Szebbnél-szebb gondolat,
Mig állni látszék az idő,
Bár a szekér szaladt.

S a kis szobába toppanék...
Röpűlt felém anyám...
S én csüggtem ajkán... szótlanúl...
Mint a gyümölcs a fán.

1844

While homeward bound I thought about
The way, through every mile,
In which to greet my mother, whom
I missed for quite a while.
                                              
What pleasing words to say to her?
Dear words they need to be,
When she, who rocked my cradle, will
Be reaching out to me.
                                              
And in my mind the thoughts caroused,
More pleasing every one,
It seemed that time had halted, though
The cart was on the run.
                                              
I leapt into the tiny room…
She ran, she flew to me…
I clung to her without a word…
Like fruit clings to the tree.