Orbán Ottó: Krankheit, Medikament; Leben auf die Fünfzig zu (Betegség, gyógyszerek: Élet ötven felé in German)

Matisse palettáját veszem magamhoz minden étkezéskor:
tabletták, kapszulák, rikító, fauve színek;
az élet színképe fakul, nyers festékkel javítom,
hiába, a restaurált mozgás nem az igazi,
ha a kezem javul, rángatódzik a szájam –
gerjesztett túlmozgás? a belső földrengés jele?
Megszereztem az alig megszerezhető tudást,
a pallér biztos szemmértékét,
mely a kell és a lehet közé helyezi a semmibe
a levegőn támaszkodó és levegőt tartó gerendát:
az átgondolt jövő … a kacsalábon forgó vár …
Most, hogy megvan, tudhatom azt is, nem jó semmire.
A költészet színes gyógyszerét szedve nézem
a véren vett házhely gyöpén forgó lángoszlopot.

Matisses Palette vereinnahme ich zu jeder Mahlzeit:
Tabletten, Kapseln, schreiende, fauve Farben;
des Lebens bunte Pracht verblaßt, mit grober Farbe frische ich auf,
umsonst, das Restaurierte ist das Leben nicht mehr,
wenn meine Hand mir gehorcht, muckt mein Mund –
erregte Übersteuerung? inneren Erdbebens Zeichen?
Ich erwarb das kaum käufliche Wissen,
das sichre Augenmaß des Poliers,
das zwischen Muß und Kann placiert
den luftgestützten, Luft tragenden Balken:
die projektierte Zukunft … die auf dem Entenbein sich drehende Burg …
Jetzt, nun sie das ist, weiß ich auch, daß sie nichts taugt.
Schluckend der Dichtung farbiges Medikament seh ich
auf blutig erkauften Hausgrundes Rasen die kreiselnde Flammensäule.