Nemes Nagy Ágnes: Winter trees (Fák in English)

Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak.
Mozdíthatatlan függönyök.

Meg kell tanulni azt a sávot,
hol a kristály már füstölög,
és ködbe úszik át a fa,
akár a test emlékezetbe.

És a folyót a fák mögött,
vadkacsa néma szárnyait,
s a vakfehér, kék éjszakát,
amelyben csuklyás tárgyak állnak,
meg kell tanulni itt a fák
kimondhatatlan tetteit.

Learn. The winter trees.
Hoar frosted from crown to root.
Immovable curtains.

And learn too of the zone
where a crystal steams
and trees merge into mists
as the body in recollection of it.

And behind the trees the river
mute wings of the wild duck
the white-blind blue night
of hooded objects standing:
it is here we must learn the trees'
inexplicable deeds.