Nemes Nagy Ágnes: Winter trees (Fák in English)

Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak.
Mozdíthatatlan függönyök.

Meg kell tanulni azt a sávot,
hol a kristály már füstölög,
és ködbe úszik át a fa,
akár a test emlékezetbe.

És a folyót a fák mögött,
vadkacsa néma szárnyait,
s a vakfehér, kék éjszakát,
amelyben csuklyás tárgyak állnak,
meg kell tanulni itt a fák
kimondhatatlan tetteit.

You have to learn. The trees in winter.
As hoarfrost dresses foot, top, centre
curtains of white that nothing moves –

You have to learn those secret grooves
where crystals start to turn to vapour
and trees fade over into fog
just as bodies flow into memory.

And the river behind the trees
flapping mute wings of skeins of geese,
the blues of blinding ice-white nights
in which some hooded objects linger -
this is our task: We have to seize
the trees' inexplicable deeds.