Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet

Létem ha végleg lemerűlt,
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantú mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!

© Nagy László jogutóda

If one day my life submerges for ever,
who will adore the tiny cricket-fiddlers?
Who will breathe tender warmth on a frosty branch?
Who’ll crucify himself on a rainbow, parched?
In tears who will embrace and mellow
hips of rocks into a tender meadow?
Who will fondle what’s taken root in bare,
rough walls – arteries and human hair?
And for ravaged faith - who on earth
will build a cathedral from swear-words?
If one day my life submerges for ever,
who will care and scare away the vulture!
And who’ll take gently between his teeth preserved
Love safely to the other bank of the river!