This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Móra Ferenc: Apám

Portre of Móra Ferenc

Apám (Hungarian)

Kis temetőnkben tudok egy zugot:
az öreg remekes szűcs nyugszik ott,
Híres, amit varrt, ködmön és suba,
neve sokáig él a faluba.

Magam is sokat emlegetem,
számon mosollyal, könnyel lelkemen,
s deres fejemmel sok-sok hajnalon
ölében alszom a műhelypadon.

Sírhatnékom van, ha eszembe jut
a borongós nap, melyen elaludt,
s amikor halkan sírdogál a szél,
mindig azt gondolom, hogy ő beszél.

Az öreg műhelyt sírja vissza tán,
fáj a sötétség néki s a magány;
a hideg ellen hallat tán panaszt-
mi fáj a holtnak, Isten tudja azt.

Ám megjött a tél tegnap délelőtt,
beszitálta hóval a temetőt,
s az öreg szűcs már nem panaszkodik,
az öreg szűcs már szépet álmodik.

A hó fehér, selymes, sűrű, puha,
úgy takarja be, mint meleg suba,
s a téli zöld, mely hegyig belevész,
az rajta zöld irhábul a szegés.



Uploaded bySipos Ferenc Norbert
PublisherMóra Ferenc Könyvkiadó
Source of the quotationMóra Ferenc- Kincskereső kisködmön
Publication date
Anthology ::
Full database
Literature ::
Hungarian
Translation ::
All

minimap