Kukorelly Endre: Hazai szakaszok
|
Hazai szakaszok (Hungarian)
A legkényelmesebb és a legszegényebb
valahogy mégiscsak feljutottak ide, és most erről az emelkedésről néznek le és föl, erről a dombocskáról néznek. A legkényelmesebb és a legszegényebb már igazán régóta ácsorognak itt, de még várniuk kell egy ideig biztosan, mert, azt hiszem, fölrobbant a technika. Még szerencse, hogy elég erősek, látszik rajtuk, simán el tudnának vonszolni egy harckocsit a határig, nem? Lehet, hogy nem, mert túl kényelmes lenne az egyikük ahhoz. Most itt várnak, csak ne esne ennyire, és lehetne valahol egy pad, vagy legalább valami tűzhely, meg egy étterem, az jó volna, mivel tűrhetően főznének ott a szakácsok, és viszonylag olcsón, legalább még az itthoni árakhoz képest. De kilátni mindenképp lehet, tessék csak, annyira nincs még köd, és lassanként kigyulladnak lent a villanykörték is, mintha épp nekik. A városi közvilágítás. Mert a legkényelmesebb is derék magyar ember, aki íme, hajlandó volt fölsétálni a hazáért erre a dombra, a legszegényebb pedig körbemutat, látod, ez az enyém is, mert én is csak magyar vagyok, mint te, kedves barátom, csak nem vagyok olyan kényelmes, ahogy te pedig nem vagy olyan szegény, mint én. |
Heimat-Etappe (German)
Der Allerbequemste und der Allerärmste
sind schließlich doch irgendwie hier’rauf gekommen und jetzt schaun sie von dieser Anhöhe nieder und auf, von diesem Hügelchen schaun sie. Der Allerbequemste und der Allerärmste gammeln jetzt wirklich schon ewige Zeit hier rum, aber ein Weilchen werden sie sicher noch warten müssen, denn mir kommts vor, als sei die Technik explodiert. Was für ein Glück, daß sie doch kräftig sind, man sieht es ihnen an, die könnten einen Kampfwagen glatt bis an die Grenze ziehn, nicht? Oder vielleicht auch nicht, denn einer wäre von ihnen zu bequem dazu. Nun warten sie hier, würde es nur nicht so regnen, und wäre irgendwo eine Bank oder mindestens eine Art Feuerstätte, ein Restaurant wär ja auch gut, weil die Köche ihre Sache da ganz leidlich machen und auch recht billig, wenigstens wenn man mit den Preisen daheim vergleicht. Aber jedenfalls hat man Aussichten, na bitte, so neblig ists doch nicht, und langsam leuchten da unten die Straßenlaternen auf wie extra für sie. Die städtische Straßenbeleuchtung! Denn der Allerbequemste Ist ja auch ein braver Ungar, der - schau einer an – willens war zu spazieren fürs Vaterland auf diesen Hügel und der Allerärmste zeigt nun ringsum: Siehst du, das ist auch Meines, schließlich bin auch ich bloß ein Ungar, wie du, mein lieber Freund, nur daß ich nicht so bequem bin, doch du bist ja schließlich auch nicht so arm wie ich. |
