Kukorelly Endre: Arról le kell majd mondani

Arról majd le kell mondani. A testről
a szívről, a dolgokról is, a lélekről is.
A lélek felszáll. Fel, hova. Arról majd
le kell akkor mondani. Elhagy a test.
Fáj, lehull, meglazul, éget, ég,
elfogy, csont, elfolyik a test. Milyen
könnyen hagy el, otthagy,

otthagyod, könnyebben, mint az utcád, egy
padot, kesztyűt, a csorgó eső
látványát, zokogást. Az elcsorgó esőt.
Végre elhagy a fájdalom is. Kiáll. Nem lesz
se rosszabb, nem rosszabb, csak ennyi. Nem
kegyetlen. Inkább csak azt lehet megmondani,
mi nem. Lezuhant gyümölcs, töredék.

Például nem jön elő a hang. Egészen hátul
ül. Hátul beült. Beült hátul egy buszba. Hátra
beült, szomorkodni. Vagy lerohanni. Hogy majd
könnyebben rohanjon le. Vagy
miért. Miért.
És arról is, arról
le kell akkor majd mondani.