Fekete vizeken – hali-hé-hali-hó!
Száll a Knyáz Potemkin, a fekete hajó.
Süvítő szélvésznek a szemébe néznek
Jó hatszáz legények –
– Hali-hé-hali-hó! –
A fekete hajó.
Visz csempész dugárút vörös zászló alatt,
Tiltott rakománya a szabad gondolat.
Nyílt lázadást ringat, mint bölcső, fedelén
Hatszáz hajós legény –
– Hali-hé-hali-hó! –
A lázadó hajó!
Batumnál megfúrták – hali-hé-hali-hó! –
Krim alatt fölrobbant s tovább ment a hajó.
A sárga vizeken vad örvény nyelte el –
Vaj’ most hol vesztegel
– Hali-hé-hali-hó! –
A babonás hajó?
Jár, jár szakadatlan, jár csendbe, csendetlen,
Tovaleng bordátlan, kering feneketlen,
És árbóca hegyén
Lobogója a lengő piros északi fény –
– Hali-hé-hali-hó! –
A hazátlan hajó! –
És ahol megjelen és ahol partot ér,
Erőre kap a kar, fölforr a tunya vér,
Gőg, gazság elsápad, szem nyílik, lánc szakad
És minden rab szabad –
– Hali-hé-hali-hó! –
A szabadság-hajó!
– Te ura viharnak, tengernek, hajónak!
Ha elhívni látod poétádat jónak,
Ha üt majd az órám – hali-hé-hali-hó! –
– Pihenni mire jó? –
Hadd jöjjön el értem
Az a hajó!
A hatszáz legénnyel üljek ott egy sorba,
Mint a rózsák ülnek együtt egy bokorba.
Sívó pusztaságra, amely tikkad, szárad,
Vigyük el tavaszát a szabadulásnak.
– Hali-hé-hali-hó! –
Te örök szent hajó!
