Kisfaludy Sándor: A kesergő szerelem (7.) [Mint a szarvas, kit megére...]

Mint a szarvas, kit megére
  A vadásznak fegyvere,
Fut, - de későn, - foly már vére,
  Vérzik tőle a csere:
Úgy futok én a pár-szemtől,
  A seb mellem baljában;
Ázik a föld keservemtől
  Lábam minden nyomában.

De hajh! mennél tovább érek,
Annál jobban gyűl a méreg
  S beljebb rögzik szivembe; -
  Futok, hajh - de vesztembe.

Wie der Hirsch, der schwer getroffen
Von des Jägers sicherm Pfeil,
Fleiht – zu spät – die Wund' ist offen,
Und er findet niergends Heil;
So hab' ich mich abgewendet,
Als ihr Aug' in meines sah;
Doch schon war der Pfeil gesendet,
Schon das Weh im Busen da.

Aber, ach, mein scheues Rennen
Mehrt des Giftes tödtlich' Brennen!
Weh, du armes trübes Herz,
Nie enteilst du deinem Schmerz.