This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Kassák Lajos: 97 (Zöldüljenek ki erdőink…)

Portre of Kassák Lajos

97 (Zöldüljenek ki erdőink…) (Hungarian)

Zöldüljenek ki erdőink virágozzanak kertjeink sokasodjanak meg állataink
ragyogjanak a mi csillagaink
így beszél a gazdag ember
a szegény ember egy kövön ül a kapu előtt és sóhajtja
kimennék az erdőbe egy kis fáért de nincsen puskám amivel lelőhetnem a csőszt aki az árnyékban leselkedik
szeretnék egy karéj friss kenyeret de nincsen lisztem amiből süthetnék
tizenkét gyerekem van s kettő már ott ragyog a csillagok között az égen
én se szegény se gazdag ember nem vagyok
egyszerű szolga vagyok s lámpással a kezemben kint állok az utca torkolatában
a gazdag ember haragszik rám s a szegény ember nem ért meg engem
gyere velem mondom neki világítok előtted
hallgat akárha néma lenne
csak szíjjá az üres pipáját és kiköp a földre hogy sistereg alatta a fekete por.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://dia.jadox.pim.hu
Anthology ::
Full database
Literature ::
Hungarian
Translation ::
All

minimap