This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Kassák Lajos: 95 (Egy követ dobtam a magasba…)

Portre of Kassák Lajos

95 (Egy követ dobtam a magasba…) (Hungarian)

Egy követ dobtam a magasba és nem tért vissza a földre
kinyitottam egy kalitkát s a madár nem akart elszállni
emlékszem egy lányra akit soha nem láttam s hiába kérdezem milyen lehet a lány hogy többé nem tudom elfelejteni
árva gyermek vagyok én akit egy szál ingecskében itt felejtettek a város közepén
az idő múlik fölöttem s én egyhelyben forgok emlékeim hintáján
a sárga tarlókon szaladnak egykori pajtásaim s látni őket amint belerohannak a kék égbe
két béresember baktat napnyugat felé s egy aranykerék gurul a fejük fölött
később az édesanyámat is megismerem kosár tiszta ruhával a fején éppen a városba tart
így adom össze a világot aztán széttöröm és elosztom akár a frissensült kenyeret
de hol van a lány kérdezem az ismeretlen akire olyan mélyről emlékszem
süket a tér csak egy fa emelkedik a pusztában acélsövénnyel a dereka körül
s lehet hogy a lány ott áll a nagy fa alatt
de a nagy fa nagy sárga rózsákat virágzik
és eltakarja serdülő kedvesem.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://dia.jadox.pim.hu
Anthology ::
Full database
Literature ::
Hungarian
Translation ::
All

minimap