This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Kassák Lajos: 17 (Az ég akkor…)

Portre of Kassák Lajos

17 (Az ég akkor…) (Hungarian)

Az ég akkor fiatal mázolókat könnyezett elaggott patikusok
csőrén nyafogtak a flóták és azt hittük cérnaéletünkön
megoldódik a tragikus csomó
ó hogyis szónokolt egyszer jó öreganyám
ó hol is vagyok én hogy ti nem vagytok mellettem a legbátrabbak nadrágszíjján még abban a pillanatban összeszaladtak a lyukak ó kiszela méla bávatag ó lapátolás
s ó jaj a szobalányok most aranysarkantyúkat csempésznek az öregurak gerince alá
sírni kiáltani sikolytani
ki nyúlna át hozzám a barram-buci kert sövényén semmi kétség ő nyugodtan ül a hangyabolyon szabadítsátok ki a patkoló kovácsokat az ál-hírlapírókat és az őrülteket
Páris előtt megálltak az elefántok búsan és rettentően mint a koporsók
Paul Klee lelőtte az akvarell-madarat
csak a költők és a tányérszemű siberek úsznak még ide-oda a levegőben
ők okosságból vannak öntve ők megélnek a saját zsírjukon
hej de neki vagyok keseredve
add ide a rózsaszínű szallagokat hogy szívem fölé köthessem a mosdótálat
mindenre el kell készülnünk
az újságok megírták hogy a harangok visszavándoroltak az országba a békák zöldselyem ruhájukban ráültek a szökőkutakra s az asszonyok is kürtőkbe akasztották gyönyörű lábszáraikat



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://dia.jadox.pim.hu
Anthology ::
Full database
Literature ::
Hungarian
Translation ::
All

minimap