József Attila: Légy ostoba

Légy ostoba. Ne félj. A szép szabadság
csak ostobaság. Eszméink között
rabon ugrálunk, mint az üldözött
majom, ki tépi ketrecének rácsát.

Légy ostoba. A jóság és a béke
csak ostobaság. Ami rend lehet,
majd így ülepszik le szíved felett,
mint medrében a folyó söpredéke.

Légy ostoba. Hogy megszólnak, ne reszkess,
bár nem győzhetsz, nem is lehetsz te vesztes.
Légy oly ostoba, mint majd a halál.

Nem lehet soha nem igaz szavad –
jó leszel, erős, békés és szabad
vendég mult s jövő asztalainál.

Sei dumm. Fürchte dich nicht. Die schönen Freien:
alle dumm. Unter unseren Ideen
hüpfen wir, wie - gefangen, zäh im Drehen -
der Aff, rüttelnd an dichten Gitterreihen.

Sei dumm. Alles: die Güte und der schöne
Friede: Dummheit. Was noch geordnet sein
kann, wird sich - über deinem Herzen, rein -
setzen, wie grundtief das Treibgut der Ströme.

Sei dumm. Vor Rügen, Ränken darfst nicht wimmern.
Der Sieg nicht dein zwar, jedoch: mit Verlierern
hast nichts zu tun. Sei dumm, so dumm, wie fast

der Tod sein wird. Unwahre Worte sagen
kannst nie, du starker, freier, stiller Gast
bei kommenden, vergangenen Gelagen.