Illyés Gyula: Mert szemben ülsz velem...

Mert szemben ülsz velem s csak a te arcod látom
   és nincs mellette az enyém,
ahogyan megszoktam a fotografiákon
   és előszobák tükörén;

mert szemben ülsz s csupán rajtad s nem épp úgy rajtam
   látom az idő nyomait
s önzésem azt hiszi, én a régi maradtam;
   a szívem elfacsarodik.

Ha nézne úgy szemem, ahogy huszonöt éve
   s te akkor az vagy, ami ma:
sose találkozunk! Egymást észre se véve,
   nem lelünk egymásra soha!

Élünk bár egy időt, ha akkor a hajam már
   olyan, amilyen ma: fehér,
lakunk bár egy szobát, nem én mellém akarnál
   feküdni, ha leszáll az éj.

Véletlen ennyi kell - esélyek milliárdja! -
   hogy minden idők végzetes
egyetlen egyeként birjalak, azt kivánva,
   egyetlen egyedként szeress?

Mert szemben ülsz - hol is? Míg én itt egymagamban
   nézek vissza és kérdezek, -
mint a célzóra, ha a golyó visszapattan,
   sebet én kapok, éleset.

Mert szemben ülsz... Ne üljünk másképpen mi sosem már
   csak egymás mellett, szorosan,
mint a régi nyitott ülésen az utaspár,
   ha jéggel jött a szélroham.

Üljünk mindvégig úgy, mint - emlékszel még, barátném?
   akkor, repülve, szánon, ott,
Sásdon, a hóviharban! - türjem csak ostorát én,
   mellemre vonva homlokod.

Szálljunk mindvégig így, hisz a szomj úgy lobog még,
   ha itt, vagy csillag-messze vagy,
hisz csillag-űrt s időt ma is átkóborolnék,
   hogy megtaláljalak.

Because we're seated facing, I see your face, no more
   is mine with it as in the past,
the way I used to see it in photographs before,
   and in the hall-mirrors we passed.
 
Because we're seated facing, I see on you, not me,
   the tell-tale signs of passing time
and selfishly believe, I stayed as I used to be;
   it truly breaks this heart of mine.
 
If my eyes had looked about twenty-five years ago,
   and you had been as now you are,
unnoticed, we would have passed each other by, and so
   would not have met, remained afar.
 
Although we live the same time, had my hair not frozen,
   from what it once was, into white,
Well may we live in the same room, you'd not have chosen
   to lie beside me for the night.
 
Coincidence is needed -  billion to one the chance! -
   that you would be - this fate has done -
through all time my one and only, ever true-romance,
   and I your one and only one.
 
Because you're there - just where? Whilst I, alone, dejected,
   sit here, look back, am questioning -
As marksmen can be wounded when shots are deflected,
   I am the one the answers wing.
 
Because we sit facing… Let that be not repeated,
   let us sit always side by side,
as once the traveling couples in the open-seated,
   when icy winds came with the ride.
 
Let us sit like that for always - my girl, do you recall? -
   we flew a sleigh at Sás, abreast,
I let the snow-storm whip me, shielded you from the squall
   and cradled your head to my chest.
 
Let's fly like that for always, for my blazing thirst remains
   whether you're far as stars or near…
Today I would still wander through time and star domains
   to seek and find you dear.