Szerelem, 1959 (Hungarian)
I Sem a csillagrendszerek törvényeitől nem rettegek már, sem a szavidtól. Nézd, komoly vagyok. Ma este megint nélküled alszom el, a távolságokat méregetem egymáshoz: fényévek - százötven kilométer - két méter értetlen szemek között. Az ismert világ határkövei közt járok, csigaként tapogatva dugom ki a szemeimet, az ismeretlenre meredek, már nem rettegek, céltudatosan kúszok, egyre tovább, egyre kifelé, a törvények szigorúak és egyszerűek, akár a háromszögek. Félelem nélkül, a bolygók áradatában következetesen kutatom a szemed.
II Nézd, ma a világűrt teleaggatom a mi dolgainkkal. Villamosokat képzelek a bolygók közé, örömöket az öntudatlan anyag forgatagába, az űr végtelen falába szegeket verek, kemény gondolat-szegeket. Ma ez a munkám. Jókedvűen végzem, mintha várnál haza, leülnénk vacsorázni. - Hogy jókedvű legyek, a bolygók közé odaképzellek téged is, így hamarabb megtalállak. A kabátod most is gyűrött. Megnyúlt a nyakad, lefogytál. Na, fiam, segíthetnél már, nem győzöm a munkát egyedül. Uploaded by | CZIRE Szabolcs |
Publisher | Kriterion Könyvkiadó Kolozsvár |
Source of the quotation | Az idő körei |
Bookpage (from–to) | 434-435 |
Publication date | 2010 |
|
|
Love, 1959 (English)
I I’m not afraid any more of the laws of the galaxy, nor your words. Look, I’m severe. Tonight I fall asleep again without you, I measure distances against each other: light-years - one hundred and fifty miles - two feet between eyes that don’t understand. I walk among the border-stones of the known world, I grabble like a snail, reaching with my eyes, gazing at the unknown, for I’m not terrified, purposeful creeping, further and further, outward, laws are severe and simple, just like triangles. Without fear in the flood of planets I research consistently my heart. II Look, today I hang our things all over the universe. I imagine streetcars among the planets, and joy in the whirling of this unconscious material, I drive nails to the wall of shoreless emptiness, hard thought-nails. This is my work today. I do it with joy, just as if you were waiting me home with dinner. To cheer myself up, I imagine you also among the planets, so I can find you easier. Your coat is wrinkled again. Your neck is longer, you grow thinner. Hey, my son, you can help me here, I can’t do all this work alone.
|