Hervay Gizella: File (Űrlap in English)

Felnőttem, ugye. Vagyis írjuk csak át
a káderlapot. Túl sok csavargás volt
árvasággal egybekötve és
kevés volt az egy főre eső otthon.
Ezt átírjuk. Igenis itthon vagyok.
Teremtek tájat magamnak. Szavakból
természetesen. Jó tartós szavakból.
Lehet negyvenkettes is, csak bakancs
legyen. Bakancs nélkül nem lehet
nekivágni a háborúnak. Ami elmúlt
persze. A télikabát is fontos
ebben a tájban. Biztonságos, mint
egy gyermekkor. Ami nem volt.
Hosszabb is lehet. Majd
felhajtjuk. Kinövi az ember, mire
a végére ér. A versnek természetesen.
A többit törölni. Tessék törölni.
A lényeg maradhat. Diktálom:
Születtem, mint más. A felelősséget
vállalom. Közép-európai
számítás szerint.
Kérem a másolatot.

I’ve grown up, haven’t I? So let’s rewrite
the record. Far too much vagrance  
there were, interlaced with orphancy,
and too little home per capita.
We rewrite this. I am at home indeed.
I create landscape for myself. From words
of course. Good durable words.
Could be forty-two, but boots                                     
are needed. Without a boot one cannot                    
go to war. That already passed,
of course. The winter coat matters, too
in this landscape. It’s safe as
a childhood. That never was.        
Could be longer. We will
hem it up. One outgrows it, until
reaches the end. The poem, of course.
Annul the rest. Please annul.
The core can stay. I dictate:
I was born, just as others. I assume
the responsibility. By Central-European
calculation.
I request the copy.