Fellinger Károly: Pane na nebi, Ján (Te Atya ég, János in Slovak)

a beteljesült természetességgel
figyeli a gólyák párzását, ahogy
Juli is kezd újra hinni a gólyamesében,
pont amikor elfolyott a
magzatvize, amikor Jánosban eltörik
valami, aminek esélye
sincs az újjászületésre, mint ahogy
a már kiszáradt pillanatragasztó
tubusa is felidézi benne a
vén tapasztalat átültetését egy
másik iskolapadba, aminek meg
rövidebb a jobb hátsó lába, akár
a messzeségnek, ha haza menekül,
hogy majd mindenestől kitegyék a szűrét.

s úplnou prirodzenosťou
sleduje, ako sa pária bociany
a aj Mariena začína, práve keď
jej odtiekla plodová voda,
znova veriť na rozprávky o bocianoch,
keď sa zrazu v Jánovi čosi zlomí,
čo ani nemá šancu na znovuzrodenie,
ako v ňom aj tuba od medzičasom
vyschnutého sekundového lepidla
vyvoláva predstavu prastarej skúsenosti
a jej presadenia do druhej lavice,
ktorá má kratšiu pravú zadnú nohu,
ako diaľka, keď ujde domov
a skončí pred dverami.