Csokonai Vitéz Mihály: A boldogság

Most jázminos lugasban,
E nyári hűvös estvén,
Lillámmal űlök együtt:
Lillám velem danolgat
És csókolódva tréfál,
Míg barna szép hajával
Zefir susogva játszik.

Itt egy üveg borocskát
A zőld gyepágyra tettem
És gyenge rózsaszállal
Száját be is csináltam,
Amott Anakreonnak
Kellő danái vannak
Kaskámba friss eperrel.

Egy öszveséggel íly sok
Gyönyörűt, becsest ki látott?
S ki boldogabb Vitéznél?

1797

In einer Jasminlaube
am kühlen Sommerabend
bin ich zu zweit mit Lilla.
Sie singt, wir singen beide
und scherzen, Küsse wechselnd,
dieweil die braunen Locken
im Hauch des Zephyrs wehen.

Ein Fläschchen guten Weines
verbarg ich in den Rasen,
als Stöpsel nahm ich eine
zart aufgeblühte Rose.
Im Körbchen sind die Lieder
Anakreons, daneben
Erdbeeren, frisch gepflückte.

Soviel des Guten, Schönen
wer sah jemals vereinigt?
Und mich, Vitéz, so glücklich?