Arany János: Reg és est

Szeretem a reggelt,
Mikor a jegenyék sudarára
Legelébb esik a
Születő nap arany sugára
S kiderűl a vidék,
Szine, illata, hangja föléled:
Tova még, tova még!
Enyim a nap, enyém az élet...

Ah, az est!
Bágyad akkor elme, test;
Hazaszáll a megtört lélek;
Nő a lombárny... félek, félek.
Mit hozál ma, vándor szellem,
Hogy holnapra fölemeljen?...
Boldog, ha visszanéz a mára
Öntudatod nyájas sugára! -

Rád vidím ráno, keď
najsamprv vrcholky topoľové
ožiari zlatý lúč
slnca, čo rodí sa vnove.
a kraj sa vyjasní priam,
farba mu, vôňa, hlas ožijú sýte: —
kus ešte, ďaleko k úvratiam!
Môj je deň, moje je žitie.!...

Večer, ach,
um i telo vo mdlobách;
trudne duch sa domov vracia;
rastie tieň... začínam báť sa.
Cos’ dnes získal, duchu, z púri.
ostňom zajtra do perutí ?...
Šťastný, ak na dnes obzrie sa ti
lúč povedomia, úsmech zlatý! —