Arany János: Itthon

Mint a madár a fészkére,
Szomju vándor hűvös érre,
Mint a gyermek anyaölbe:
Vágyom én e nyájas körbe.

Itt, enyelgő kis családom
Közt, van az én jó világom;
Künn borong bár a magasban:
Itt örökké csillagos van.

Csillogó szem, mosolygó ajk:
Ez az amit szívem óhajt,
S küszöbömet átallépve,
Ez derűl itt én elémbe.

Szívem ifjul, gyermekké lesz:
Kis örömet nagynak érez,
Körülem is ártatlan kedv
Játszi pillangója repked.

És felejtem egyelőre
Gondjaimat a jövőre:
Mi nehéz súly függ e vállon,
Nehogy kedvök búra váljon.

Gyermek-szívvel, öntudatlan
Nyugszom meg e gondolatban:
Hogy övéit el nem hagyja,
Ki mindnyájunk édesatyja.

Jak na hniezdo vták, v skrýš milú,
pútnik k žriedlu o posilu,
ako dieťa na klin matky:
žiadam sa ja v kruh ten zpiatky.

Tu, stred ľúbej rodinky, tu
môj je svet, ten zpod blankytu;
von hoc výšou mračien roje:
tu večite hviezdnato je.

Očí jas, smev úst sťa ruží:
toť, po čom mi srdce túži,
a prekročiac prah s ciest žitia,
tu aj zavše v stret mi svitá.

Srdce zmladne deckom vo mne:
každej radôstky si spomnie,
i koľ mojej zbrnká hlavy
zlatej vôle motýľ hravý.

A zabudnem na bied súcnosť,
na starosti o budúcnosť,
koľké bremä tlačí tuť tyl:
aby som ich nezarmútil.

S detskou mysľou uspokojím
v tej sa viere jaks’: že svojim
spomôž’, keď im pomôcť treba,
ten náš všetkých otec z neba.