This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Ady Endre: Moja mladúcha (Az én menyasszonyom in Slovak)

Portre of Ady Endre
Portre of Smrek, Ján

Back to the translator

Az én menyasszonyom (Hungarian)

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkisérjen egész a siromba.

Álljon előmbe izzó, forró nyárban:
»Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.«

Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,
Csak a szivébe láthassak be néha.

Ha vad viharban átkozódva állunk:
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.

Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:
Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.

Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:
Borúljon rám és óvjon átkarolva.

Tisztító, szent tűz hogyha általéget:
Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.

Mindig csókoljon, egyformán szeressen:
Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.

Amiben minden álmom semmivé lett,
Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.

Kifestett arcát angyalarcnak látom:
A lelkem lenne: életem, halálom.

Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,
Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.

Együtt kacagnánk végső búcsút intve,
Meghalnánk együtt, egymást istenítve.

Meghalnánk, mondván:
»Bűn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.«

1906



Source of the quotationhttp://mek.niif.hu

Moja mladúcha (Slovak)

Čo dbám, ak handrou ulíc je a zvádza,
no mňa až do hrobu nech odprevádza.

Nech príde v lete žhavom, s vrúcim hlasom:
„Teba ja ľúbim, teba čakala som.“

Vyvrheľ, fľandra, vydedená huď si,
len nech by niekdy čítať smel v jej srdci.

Kľajúc keď staneme si v búrku besnú:
nech sa nám nohy vedno zlomia, klesnú.

V chvíľach, keď by nám duše prekypeli:
slasť, spásu druhu druh nech saje z perí.

Keď ležím v prachu ulíc zbedovaný:
nech klesne na mňa, objatím ma chráni.

Očistný svätý plam keď šľahne nami:
spoločne leťme sveta priestorami.

Vždy nech ma ľúba, rovnak vždy nech ľúbi
v hrude a špine, prostred sĺz a zhuby.

Nanič čo vyšlo z mojich snov a vidín,
Ona nech vráti: nech je Ona Žitím.

Jej nafarbená tvár mne anjelskou je,
dušu si vidím v nej: smrť, žitie moje.

Rozbijúc mramor tabúľ, každé puto,
dychčiaci svet by vysmiali sme kruto.

Spolu by smiali sme sa, spolu mrúci,
ruka v ruke, druh druha zbožstvujúci.

Mrúc riekli by sme:
„Život brud je hriešny,
len dva sme boli čistí, bielo-snežní.“



Uploaded byRépás Norbert
PublisherSlovenský spisovateľ, Bratislava (13-72-096-78)
Source of the quotationJán Smrek Preklady (Edícia Básnický preklad Zväzok2)
Bookpage (from–to)322-323
Publication date

minimap