Ady Endre: Vom Ér zum Ozean (Az Értől az Oceánig in German)

Az Ér nagy, álmos, furcsa árok,
Pocsolyás víz, sás, káka lakják.
De Kraszna, Szamos, Tisza, Duna
Oceánig hordják a habját.

S ha rám dől a szittya magasság,
Ha száz átok fogja a vérem,
Ha gátat túr föl ezer vakond,
Az Oceánt mégis elérem.

Akarom, mert ez bús merészség,
Akarom, mert világ csodája:
Valaki az Értől indul el
S befut a szent, nagy Oceánba.

1907

Der Ér, ein seltsam müder Graben
Voll Sandschlamm, Gräsern, Löwenzahn,
Doch Kraszna, Szamos, Theiß und Donau
Schleppen auch ihn zum Ozean.

Bricht skythische Last auch auf mich ein,
Mag Fluch mich hundertfach ergreifen,
Und Nagetier den Deich aufwühlen,
Ich werd den Ozean erreichen.

Ich will, mich treibt mein dunkler Mut,
Zum Wunder, welches stolz verkündet,
Daß einer, der am Ér begann,
Im Ozean dann endlich mündet.