Vrchlický, Jaroslav: Sóhaj (Povzdech in Hungarian)

Ach ruce, ubohé ruce!
V noc prázdnou zvedáte se v muce
a kol jen stíny, stíny objímáte,
až samy klesáte a umdléváte...
Ó ruce, umdlené ruce!

Ach oči, znavené oči!
Jste uhly, z nichž slední žár skočí.
Darmo se, oči mé, namáháte,
s tou, pro niž pláte, se neshledáte!
Je dobře, když v slzách zhasínáte,
vy oči, ubohé oči!

Kezek, szegény kezek!
Az égbe nyúltok félve, reszketeg,
csak árnyat fogtok, árnyat, kósza vágyat,
s alélt erőtök csüggedésre bágyad,
kezek, szegény kezek!

Szemek, szegény szemek!
Ti bús zsarátnokok, kihúnyt szenek.
Hiába vágytok, mindenütt csak átok,
a kedves elment, napfényt sose láttok,
hulljon sötét könny, oltó víz reátok,
szemek, szegény szemek!