This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Nezval, Vítězslav: RÓBERT DÁVID-BALLADÁK 01. Az első, François Villon megszólítására szerzett ballada (Balada první oslovující Françoise Villona in Hungarian)

Portre of Nezval, Vítězslav

Balada první oslovující Françoise Villona (Czech)


Z 52 hořkých balad věčného studenta Roberta Davida


Než budu, Mistře, viseti
a než si hodím pod bradu
tu smyčku, jež vše zpečetí,
chci zkusit též tvou baladu.
Mé knoflíčky jsou z perleti.
Ó, kdysi uměl jsem se bavit.
Jsem oběť svého století,
já, věčný student, Robert David.

Či mám snad raděj mlčeti
a pojít někde o hladu?
Muž bez práce, muž bez dětí ...
Ach, div že časem nekradu!
Rád říkám svému děvčeti,
mlč, po smrti mě budou slavit –
a přejedu jí po pleti,
já, věčný student, Robert David.
 
Když probudím se na smetí
a když mám dobrou náladu,
když sen jak motýl přeletí
přes zakázanou ohradu,
tu civím tupě na děti
a nemohu si nepředstavit
ten zázrak, v němž jsme zakleti,
já, věčný student, Robert David.
 
Poslání:
Neublížil jsem kuřeti.
Můj žaludek už přestal trávit.
Umírám s nosem v poupěti,
já, věčný student, Robert David.

     

.....................

Sbírka "52 hořkých balad věčného studenta Roberta Davida" vyšla na přelomu roku 1936 a 1937 a okamžitě po svém vydání se stala doslova senzací literárního světa. Básně vyznačující se lehkostí a hravým rýmem byly vždy podepisovány pseudonymem Robert David a teprve Karel Čapek učinil přítrž mnoha dohadům a spekulacím o původu básní ve sloupku "Zatykač na věčného studenta Roberta Davida", kde díky přísné jazykové analýze odhalil pravého autora. Doba, kdy byly básně vydány, spadá do Nezvalova surrealistického období, a traduje se, že Nezval vydal básně anonymně proto, že cítil, že zrazuje surrealismus, kterému se natolik upsal, právě tím, že se neřídí jeho pravidly týkajícími se literární tvorby (žádný rým, metoda asociace, atd.) jako to ortodoxně dělal v předchozích sbírkách (Absolutní hrobař, Žena v množném čísle, Praha s prsty deště atd.). Zdroj: cesky-jazyk.cz



Uploaded byRépás Norbert
PublisherČeskoslovenský spisovatel 1. vydání originálu:1936, ISBN: 22-137-68
Source of the quotation52 hořkých balad věčného studenta Roberta Davida
Publication date

RÓBERT DÁVID-BALLADÁK 01. Az első, François Villon megszólítására szerzett ballada (Hungarian)

("Az örök diák Róbert Dávid 52 keserű balladája" című, önálló kötetben, álnéven kiadott ciklusból)

Mester, mielőtt a hurok,
mit majd nyakamra tekerek,
megszorul s vele a torok,
hadd idézzem szellemedet.
Minden gombom gyöngyház, ragyog,
fújtam én a világ danáit!
Korom áldozata vagyok,
én, örök diák, Róbert Dávid.

Míg gyomrom halálba korog,
hallgassak s levegőt egyek?
Ó, csoda, hogy még nem lopok!
Nincs pénz, nincsenek gyerekek.
A szeretőm öröme sok:
híres lesz halálom utánig,
s ott fogdosom, hol szív dobog,
én, örök diák, Róbert Dávid.

Kedvem széles, nyelvem forog,
fekhelyem szeméttelepek;
álomlepkém átkódorog
berekesztett kertek felett.
Bambán bambínót bámulok,
s bámulja ezt a nagy csodát itt,
mely körbezárja mint burok,
az örök diák, Róbert Dávid.

Ajánlás:
Ártani légynek sem tudok,
fogam a nincsbe belevásik.
Ebédre fűbe harapott
az örök diák, Róbert Dávid.

    

......................................

„Az örökdiák Róbert Dávid 52 keserű balladája” című verseskötet 1937-38-ban jelent meg, és azonnal irodalmi szenzáció lett (...) a versek könnyed tónusának és játékos rímelésének köszönhetően. A szerző kilétét firtató találgatások és spekulációk áradatának Karel Čapek vetett véget „Letartóztatási parancs az örökdiák Róbert Dávid ellen” címú cikkében: alapos nyelvi elemzés segítségével fedte fel a szerző kilétét. A könyv Nezval szürrealista korszakában jelent meg; a hagyomány azt tartja, azért adta ki Nezval névtelenül, mert úgy érezte, hogy ezekkel a versekkel árulást követ el a szürrealizmus ellen – pedig annyira elkötelezte magát mellette –, mert nem követi annak szabályait (rímtelenség, [szabad] asszociációk követése stb. (...)”

Szerintem Nezval nem vette olyan nagyon komolyan azt a szürrealizmust, csak azért vetette bele magát, mert az éppen divatban volt külföldön; gyakran váltogatta ő az ő stílusait. Általában semmit sem vett nagyon komolyan – de hát nem baj az; jó néhány költő túlságosan is komolyan veszi, vátesznek vagy a világ, a teremtés és hasonló dolgok bírájának nevezi ki magát, márpedig az könnyen lesz sokkal zavaróbb és kellemetlenebb, mint az úgynevezett „felszínesség”, a játékosság, a szórakoztató vagy groteszk ötletek halmozása, a nyelvi lelemények, a retorikai eszközökkel operáló bravúroskodás. Egyáltalán nem szükséges, hogy minden költő a Kánaán felé vezesse a népet, vannak éppen elegen, akik ezt teszik (sajnos...). Nezvalnak is volt kommunista korszaka, "véletlenül" éppen a proletárdiktatúra virágkorában...

Nezvalnak marathoni hosszúságú „szürrealista” versei vonják magukra leginkább az irodalmi berkek figyelmét; én nem kedvelem őket, érzésem szerint a szürrealizmus nem is neki való egyáltalán, annak ellenére, hogy énszerintem az egész irodalmi szürrealizmus felszínes (sőt mondvacsinált, izzadtságszagú) játék. Különben nem értem, miért volna ellentét a rímelés és a szürrealizmus között: éppen ellenkezőleg azt hihetnők, hogy összekapcsolni különböző dolgokat pusztán azért, mert a nyelv, véletlenül vagy talán valamiféle titokzatos „mélypszichológiai” összefüggés alapján, hasonló hangzású szavakat kínál rájuk, az csak az igazán szürrealista eljárás... Ilyen értelemben minden jól rímelő vers egy kicsit szürrealista.



Uploaded byEfraim Israel
Source of the quotationoriginal translation

minimap