Zlomený verš (Czech)
Zlomený verš, jen plátek květu, jsem našel ve svých papírech. Po létech! Lehce zachvívá se, zapomenutý, v divné kráse, jako by prška světlometu mi v noci zatajila dech.
Kdo se to tenkrát blížil ke mně a jako stín se rozplynul? Zlomený verš. Tři, čtyři slova… A slyším krok a cítím znova, jako by nad zelení země dnes posel vítr ke mně dul. Uploaded by | Efraim Israel |
Publisher | Fr. Borový |
Source of the quotation | Kniha domova |
Bookpage (from–to) | 40 |
Publication date | 1946 |
|
Versfoszlány (Hungarian)
Egy versfoszlány, sziromlevél csak, fiók mélyéről hirtelen. Évek után! Csak rezzen éppen, elfelejtve és furcsa-szépen, mint reflektorból éji fény csap, hogy elakad lélegzetem.
Ki jött akkor a közelembe s foszlott mint árnyék szerteszét? Egy versfoszlány. Pár szó lehullva... És léptet hallok, érzek újra, mintha a föld zöldjére kelve a szélküldönc hozná neszét.
|