Holan, Vladimír: Nincs (Není in Hungarian)

„Víte,“  řekla, „já tu návštěvu
u vás stále odkládala,
třeba i proto, že jsem
ve vašem okně nikdy
neviděla ani jeden květináč...
A teď tu jsem a vidím,
že zde ani předsíň není,
a ty závěsy, pohovka, koberec,
kniha v koutě a to další
jsou jakoby zvetšelé, jakoby
ustarané a k tomu všemu
samí pavouci... Prosím vás,
může se odtud jít dál,
nebo už není kam?“

Řekl: „Už není kam!“

„Tudja, Uram“, szólt, „ezt a látogatást
folyton halasztgattam,
talán azért is, mert
az ablakában soha
sem láttam egyetlen virágcserepet...
Hát most itt vagyok, és látom,
hogy itt még előszoba sincs,
és azok a függönyök, a heverő, a szőnyeg,
a könyv a sarokban meg a többi
olyan elnyűttek, olyan
gondterheltek, ráadásul
csupa pók a plafon... Mondja, Uram,
lehet innen tovább lépni,
vagy már nincs hova?“

Szólt: „Asszonyom, már nincs hova!“