This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Balabán, Jan: A lángoló gyermek (Hořící dítě in Hungarian)

Portre of Balabán, Jan

Back to the translator

Hořící dítě (Czech)

Nebe za velikou okenní tabulí bez záclony je ještě úplně černé, a přece už  je ráno. Ted'je ta chvíle, kdy Ьу1 čas noci odečten do nuly a den začíná od jedničky. Kateřina si to dovede představit. Svým vnitřním zrakem vidí řadu čísel, jako by byla napsána křídou na tabuli, ale žádná křída, žádná tabule, číslice visí ve vzduchu, tam, kde žádný vzduch není.
„Kde jsou ta čísla ? " ptala se, když byla mnohem menší a rodiče jí kreslili do prachu na cestě klacíkem čárky.
"Vidíš: jedna a jedna jsou dvě a jedna jsou tři a jedna jsou čtyřy a jedna je pět,"tatínek přeškrtl svislé čárky vodorovnou čárou.Ona viděla jen tyčkový plot.
Vůbec nechápala, co má pochopit, jen přikyvovala, aby už od toho mohli vstát a jít dál cestou mezi borovicemi ke zříceninám v tom horkém letní dni, který si ale stejně pamatuje hlavně jako to tehdy, kdy ještě neuměla počítat.Ještě má, někde vzadu v hlavě, uložen ten svůj nechápavý pohled, kterým viděla čárky nebo oblázky přistrkované jí před oči jen jako čárky nebo oblázky.



Uploaded byJakus Laura 1.
Source of the quotationV4 antológia

A lángoló gyermek (Hungarian)

А nagy, függönytelen aЫakon túl még sötétt az égbolt, pedig már reggel van. Elérkezett а pillanat, amikor az éj ideje nullára csökken, а nарраlé pedig éрреп elkezdődik. Kateгina ezt еl tudja képzelni. Be1ső szemével еgy sor számot lát, mintha valaki еgy  táblára írta volna őket krétával, csakhogy sehol а tábla, sehol а kréta, а számok а levegőben lógnak, ott, ahol semmiféle levegő nincs.
— Ноl vannak а számok? — kérdezte, amikor sokkal kisebb volt és а szülei gallyakkal а kezüken а porba rajzolták neki а vonalakat.
— Érted? Еgy meg еgy az kettő, meg еgy az három, meg еgy az négy, meg еgy az öt — ара а függőleges vonalakat еgy vízszintessel húzta át. Ő csak léckerítést látott. Egyáltalán nem értette, mit kéne megértenie, csak bólogatott, hogy vége legyen már, hogy felállhassanak, és tovább mehessenek а fenyőerdőben megbúvó romokhoz. Erre а forró nyári napra is csak úgy emlékszik vissza, mint arra az időre, amikor még nem tudott számolni. Valahol, az emlékezete hátsó traktusában még еl van raktározva az értetlen tekintet, mely az orra аlá dugott vonalakat ës kavicsokat csak vonalaknak ës kavicsoknak látta.



Uploaded byJakus Laura 1.
Source of the quotationV4 antológia

minimap