This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Škampa, Alois : Pianista

Portre of Škampa, Alois

Pianista (Czech)

Je starcem již, a hrá jen podle sluchu,
not jakživ neznal, a jak mistr přec
tón vykouzlí, jenž ladně plyne k uchu,
že řekl bys – to tvoří umělec!
Třikráte v témdnu v naší krčmě hraje,
přichází večer, jak se sešeří,
a v jizby kout se zticha ubíraje
za klavír sedá v temno u dveří.
Jak duch se vhoupne, nikdo o něm neví,
až „Prodaná“ kol zavzní pojednou
a hostům příchod neznámého zjeví –
tu oči všech se k němu pozvednou...

Zřím za pianem jenom neurčitě
se v stínu bělat jeho skráně vlas,
však po klávesách jezdí ruka hbitě
a loudí ze strun divukrásný hlas.
Ty české rytmy, svěží tak a milé,
pod jeho prstů lehkým dotknutím
jak slunkem jasní tváře zasmušilé
a nitro plní sladkým pohnutím!
Hned jakby tály v melodii snivou
do trilků věnčí motiv původní,
hned vírně tančí polku dovádivou,
hned zvoní zas, jak píseň národní – –

Vše tichne kol... i staří denní hosté
ustanou rázem ve svém hovoru:
ta hudba jímá jejich duše prosté
a kouzlem dýchá v jizby prostoru!
Zabudou karet, dýmek svých a pití,
všem jakby hrdla pocit bázně stáh’,
sklepnice sama, nechtíc vyrušiti,
jde mezi stoly jenom po špičkách...
Ó, v této chvíli starci za pianem
se jiskří zrak a líc mu omládne,
v té chvíli cítí, že je tady pánem,
jenž všecka srdce písní ovládne!

Skončil a vstává. – Z celé krčmy kolem
potlesku salva zaznívá mu v dík...
Tu mnohý soused za vzdáleným stolem
se druha táže – ký to hudebník?
Však marno ptaní; staříkova jména
ni krčmář neví, ani který host –
je neznám všem, a v roušku zahalena
se jeví pro nás jeho minulost!
A tak jen všichni od pohledu znají
tu zapadlou a smutnou jeho tvář,
ty jeho ruce, jež tak vábně hrají,
a chvějí se, když berou honorář...



Uploaded byEfraim Israel
PublisherELTE BTK Szláv Fililógia Tanszék
Source of the quotationCseh költők antológiája II. 19. századi költők
Bookpage (from–to)490-492
Publication date

A bárzongorista (Hungarian)

Vén már, csak hallás után zongorázik,
kottát nem olvasott soha, de mesteri
módon adja, játéka fülbe mászik,
és hát a művészetet ez teszi!
Hetente háromszor látja e kocsma,
megjelenik amúgy estefelé,
csendesen beimbolyog a sarokba,
a homályba, a zongora elé
mint kísértet, nem vette észre senki,
csak mikor felharsan a Smetana,
akkor fog ő igazán megjelenni,
minden szem csak őrá pillantana...

Látom a haját bizonytalanul csak,
árnyékban, kétoldalt fehérleni,
de ujja fürge előcsalni furcsa
csodazenét – egy művész, vérbeli!
A friss és lágy cseh ritmuslüktetésben
ujja könnyed billentése nyomán
minden felhős arc felderül egészen
egy édes, mély felindulás okán!
Hol álmatag melódiává olvad
a főmotívum s a trillák vele,
hol féktelenül örvénylik a polka,
hol meg csilingel, mint a népzene...

Mindenki néma... öreg törzsvendégek
most abbahagynak minden csevegést:
megindult bennük az egyszerű lélek,
varázslat tölti be a bár terét!
El van felejtve cigaretta, kártya,
a torkokba szorongás költözött,
a pincérnő is lábujjhegyen jár ma
tálcájával az asztalok között…
E percben az öregnek ott a zongoránál
szeme kigyúlt, az arca ifju lett,
e percben érzi, ő az úr a háznál,
mert meghódított itt minden szivet!

Végzett, felkel. – Felharsan mint az orkán
körben a taps, mindenki őrá néz...
Sokan a távolabbi asztaloknál
egymást kérdezik: Ki ez a zenész?
De hasztalan: nevét senki se tudja,
nem tudja azt a tulaj maga se;
az öreg ismeretlen itt, a múltja
számunkra homályba burkolva be.
E szomorú, beesett arcu embert
mindenki csak látásból ismeri,
virtuóz kezeit, melyek remegnek
mikor a munkadíjat átveszi...



Uploaded byEfraim Israel
PublisherELTE BTK Szláv Fililógia Tanszék
Source of the quotationCseh költők antológiája II. 19. századi költők
Bookpage (from–to)491-493
Publication date

minimap