Rúfus, Milan: Jó éjt, aludj (Spi, dobrú noc Magyar nyelven)

Klenbičkou kaplnky je tvoje čielko.
Tak vyklenuté, že ma dojíma.

Dve štíhle sviečočky tam na noc zhasína
kostolný spánok.
Zhrnie plamienok
pod klobúčiky viečok.

A čo ja?

Ja chcem byt hrášok.
Taký maličký,
aby som vošiel do tej kapličky.
A pod jej klenbou, v nehe krojenou,
zmieril sa s nebom, peklom, so zemou
a vymodlil si tvojho pokoja.

Ale som veľký.
Nemožne som veľký.

Spi, dobrú noc.
Skôr ťava uchom ihly
ako ja, dieťa,
ako ja.

Kápolna boltíve a homlokod.
Megindít, oly szép szelíd boltja van.

Két karcsú gyertyát olt ki ott nyugtalan
templomi álmod.
Begyűjti lángod
szemhéjad apró kupakjai alá.

S magam?

Magam borsszem legyek.
Töppedjek akkorára,
hogy beléphessek abba a kápolnába.
Boltja alatt álljak szelíd gyönyörrel,
megbékéllek pokollal, éggel, földdel,
s kikönyörögje békédet szavam.

Lásd, nagyra nőttem.
Szörnyű nagyra nőttem.

Jó éjt, aludj.
Könnyebben a teve a tű fokán,
mint magam, gyermek,
mint magam.[1]