Môj prvý mestský oblek (Szlovák)
Jesenný deň,
deň – klenot z Božej dielne.
Obloha bola na dosah ruky,
blízka.
Vyzeral ako neskutočný sen
koberec brusníc v tráve Opaliska.
Zbierali sme ich celý deň.
A za ten úlovok, tie lesné perly oblé,
kúpila mama v meste biely oblek.
Dodnes jej hlas,
dodneska vo mne žije,
priam posvätný jak liturgický švabach:
„Nemóžeš chodiť do tej gymnázie
v dedinských starých hábach...“
Ej, horí ohník, horí...
Aj do mesta ma vystrojili hory. | Feltöltő | P. T. |
| Az idézet forrása | http://www.turntablebluelight.com |
|
Az első öltönyöm (Magyar)
Őszi nap,
ünnepnap – ékszer Isten műhelyéből.
Az égbolt érintésnyire
és minden oly közelinek tűnt.
Szürreális képzetekkel tűzdelt álom
vörös áfonya szőnyeg terült az Opalisko füvére.
Naphosszat gyűjtögettük a termést.
A leszüretelt gömbölyű erdei gyöngyszemeket
anyánk a városban világos öltönyre cserélte.
Hangja,
még ma is bennem él,
már-már mennyein, mint egy sváb fohász:
„Nem méhetsz te abba az oskolába
parasztok ómódi gúnyájába...“
Pásztortűz ég őszi éjszakákon…
Utam a városban bércek ruhájában járom. |
