Rúfus, Milan: A gyermekkori táj (Krajina detstva Magyar nyelven)

Krajina detstva (Szlovák)

Krajiny sú. O túto požiadaj
iba vo sne. A nestúp nohou, padneš.

To akoby si, čierny pasažier,
zo svojho času ako z lietadla
chcel vystúpiť a rovno na obláčik.
Prisahajúc, že unesie
to ťažké, ktorým si,
to navždy bez krídel.

A zatiaľ je to oltár. Iba oltár.
A Pána Boha nikto nevidel.

Ale čo na tom záleží,
z akého kameňa je socha.

Tu kameň nie je kameň,
je myšlienka. Tak postoj.

A potom choď a ži.

Kiadó

Dielo I. MilaniuM 2002, s. 188

A gyermekkori táj (Magyar)

Sokféle táj van. De azt csak álmodban
keresd. Ha odamégy, elesel.

Ki akarnál lépni, potyautas,
a jelenedből, mint repülőgépből,
egyenest egy közeli felhőre.
Bizonygatod, elbírja a súlyt,
mely te magad vagy,
melynek sose lesz szárnya.

Ám az a táj ma már oltár. Csak oltár.
És az Úristent senki se látja.

De mindegy az, milyen
kőből való a szobra.

A kő nem kő, de
él a gondolat. Állj meg hát.

Aztán eredj és élj!

Hajnal Gábor

Feltöltő	P. T.
Az idézet forrása	H. G.