Lenko, Július: Sóhaj (Vzdych Magyar nyelven)

človek premôže horské homole,
tiaž zeme, sféru vlastnej planéty
a cez kozmické púšte v gondole
k ďalekým hviezdam doletí.
Dosiahne lunu, spozná súhvezdia,
na plážach stálic skončí svoju púť,
len ja ťa, moja hviezda pozemská,
nemôžem nikdy, nikdy dosiahnuť.

Az ember legyőzi a hegyek csúcsait,
a föld vonzását, bolygónk hatósugarát,
és száll a távoli csillagokig,
kozmikus téren, messzeségen át.
Megveti lábát holdon, csillagon,
megismeri a csillagképeket,
csupán tehozzád, földi csillagom,
én soha, soha el nem érhetek.