Mihálik, Vojtech : Emlékezet (Pamäť Magyar nyelven)
Pamäť (Szlovák)Nosíme, smädní, v sebe spomienky, spev Sirén, vzlyky omdletého šťastia. Presýpame ich v sebe, zratúvame, keď škripia piesty tela, keď nás horúčka švihá rozbitou dúhou, keď zrelé srdce už-už padá z konára. Dobiedzajú, výskajú na našej slze. Ako sýkorka vyletuje z nich prvé vyplašené ňadro, voňajú prvou trávou, po ktorej bežali naše bosé bozky. Starnúci dobyvatelia ponúkame im ústa, spomienkam, márne. Pršia pomimo. Pricláňame si oči: azda sa zablýska tá plachetnica na obzore, vystrelí ešte zlatý plameň fanfár! Ach, z ktorej strany, skade ju pasáty ženú? Starnúci dobyvatelia, piráti samoľúbi pricláňame si oči: zazrieme ešte jej stožiar? Udrie nám ešte do nozdier slaný pach diaľok, krv a pot víťazných bitiek? Alebo už len nahá posmešná vlna zaleje naše zrednuté vlasy...?
|
Emlékezet (Magyar)Szomjazók, emlékeket hordozunk magunkban, szirének énekét, ájult boldogság sóhaját, átrostáljuk magunkon, és megszámoljuk őket, midőn a test dugattyúi csikorognak, midőn a láz széttört szivárványa csapkod bennünket, midőn az érett szív már-már lehull az ágról. Ingerlőn feltolulnak könnyeinkben. Kiröppen belőlük, mint egy cinke, az első fölriasztott kebel. Illatuk az első fű illata, melyen mezítláb-csókjaink futostak. Vénülő hódítók, kínáljuk nekik, emlékeinknek, a szánkat. S hiába. Félrezáporoznak. Árnyékoljuk szemünket: fölvillan talán a láthatáron az a vitorla, felcsap még tán a fanfárok arany lángja! Ó, melyik irányból, honnan üldözik a szelek? Vénülő hódítók, hiú kalózok árnyékoljuk szemünket: meglátjuk-e még az árbocot egyszer? Orrunkba csap-e egyszer még a messzeségek sós illata, győztes csaták vére és verítéke? Vagy már csak egy pőre, nevetséges hőhullám önti el ritkuló hajunkat?
|