Baričák, Pavel Hirax: Korai késés (Predčasné meškanie Magyar nyelven)

Pribili ma.
O lúku.
Ženy.
Perami, prsiami, pyskami.
Len moja oklamaná hlava trčala z vagíny.
Cez tie nádherne tancujúce krivky tiel,
labutie ramená vášne,
čítal som vyjavene z nebies
tvoj krvou napísaný odkaz,
že ma stále miluješ,
čakáš ma.
Zavrel som oči,
slzami vytopil som vnútro.

Ráno ma uštipla srieň.
Obliekol som si dokrčenú košeľu,
tackal sa domov.
Za niekým,
kto ma nečakal,
nemiloval,
nechýbal som mu.
Ale bol.

Po ceste som pozeral na oblaky.
Žiaden odkaz, nezostala ani čiarka...
Boh však na mňa myslel.
Nechal mi tam
namiesto teba
slnko.

Vždy doň hladím,
keď' dušu ovládne chlad.
Veď' to túlim sa s tebou,
keď' sa ním nechám hriať.
V úcte sŕdc ticho ho hladím,
je to cesta, ako si ťa s nehou vziať.
To slnko je pre mňa poživeň i hlad,
to slnko si ty, dá sa iba milovať.

Odkedy objavil som teba,
nechodím už na lúku.
Čo s cudzími kvetmi,
veď nehrejú, iba mrazia.
Čo s cudzími včelami,
radšej do iných
nech žihadlo vrazia.
Odkedy ku mne pokľaklo slnko,
modlíme sa telami.

Felszegeztek.
Rétre.
A nők.
Ajkakkal, mellekkel, szájakkal.
Kéjbarlangból csak félrevezetett fejem állt ki.
Az oly ékes testek görbéin,
érzelmek hattyú vállain át
olvastam egek kinyilatkozását,
vérrel írt üzeneted,
hogy vársz engem
és örökké szeretsz.
Lehunytam szemem,
könnybe lábadt lelkem.

Reggel zúzmara csípett belém.
Felöltöttem összegyűrt ingem,
hazafelé botorkáltam.
Valakihez,
kinek nem hiányoztam,
ki nem várt,
nem szeretett.
De létezett.

Útközben az eget bámultam.
Semmilyen üzenet, vessző sem maradt...
De Isten gondolt rám.
Helyetted
a Napot
hagyta meg nekem.

Tekintetem mindig belemerül,
mikor hideg járja át lelkem.
Hisz hozzád simulok,
mikor ő hevít.
Szívek hódolatában lopva cirógatom őt,
ez egy út, mely téged oltáromhoz vezet.
Számomra ennivaló e éheztető Nap,
mert te vagy ő, kit csak szeretni lehet.

Mióta felfedeztelek,
nem járok már a rétre.
Idegen virágokkal mi legyen,
hisz nem fűtenek, csak hűtenek.
Idegen méhekkel mi legyen,
másba szúrják
fullánkjukat.
Mióta hozzám térdelt a Nap,
testünkkel imádkozunk.