Baričák, Pavel Hirax: Távozó öreg (Keď sa starec poberá Magyar nyelven)

Je jeseň, do vína padá prach,
ťažký dych, starecký pach,
v zime prší sneh, na dušu klope chlad,
vrásky očí, večný strach,
keď zajtra príde jar, zubatá doma seď,
ja mám tento život rád
a v lete slnovrat, kvety sa budú smiať,
ešte vyčkaj z brehu milý brat.

I keď nemám síl, vyhrievam aspoň peň,
včely hučia, tešia teplý deň,
je príliš dusno, na vlásku hojdám sen,
je o nás, pri fotke tvojej tliem,
kôra hladí tvár, ja ňoviam teba v nej,
dotyk bytia, ešte slnko hrej,
žil som ako žil, nechajte cestu tak,
hriechy v lístí a duša ako mach.

Ktosi zhora pozerá
to sa len starec poberá
smútok farbí tichú tvár
na svete stačí ľudí pár
 - a zmizne všetok svár

Raz nájdu telo v nej, v chalupe stareckej
láska vráť sa potom sem,
premilovaný les, očistná vôňa briez,
život vždy je, tu a teraz, dnes
a keď už nebudem, opatruj dedinu,
Bože, nech hravé deti nezhynú,
ja mĺkvo odchádzam, hodiny bijú čas,
nahý som vkročil, nahý sa vrátim zas.

Milovaná zem, ty všetko o nás vieš,
znášaš rany, nikdy nerepceš,
dlaňou poľahky tvoju mamu zakryť viem,
som obyčajný, v srdci šediviem,
a zo stebiel trávy zrazu je ruženec,
spoveď sa konči, z jesene je marec,
tie tóny klavíra, žehnajú oblohu,
vraj je čas dušu vrátiť Bohu.

Ősz van, borba hulló por,
súlyos szusz, öreges odor,
Télen havazik, lelken hideg zörög,
szarkalábak, a reszketés örök,
ha holnap tavasz jő, várj otthon halál,
ezt az éltet megszerettem
nyári napforduló, virág kacajt talál,
fivér parton várj be engem.

Ha erőm híján vagyok, farönkre heverek,
zúgó méhek meleg napon repdesnek,
fülledt hőség, álmom hajszálon andalog,
mely rólunk szól, fotódnál hamvadok,
kéreg arcot simít, illatod érzem benne,
lét érintése, arcom Nap melengesse,
éltem ahogy éltem, hagyjuk az utat,
bűn levéllé, lélek mohává suvad.

Fentről valaki nézelődik
csak egy öreg cihelődik
halk arcra feslő búslakodás
pár jó lélek világfeloldozás
 - tovatűnő dúlás-fúlás

Testét öreg kunyhóban meglelik
s e hely szeretettel megtelik,
hőn kedvelt erdő, hamvas nyírfaillat,
itt és most, örök élet, tapasztalat
vigyázzad a falut ha már nem leszek,
Uram, ki ne múljanak a játszó gyerekek,
ütött az órám, némán kihunyok,
pőrén jöttem, vissza is így fordulok.

Szeretett föld, titkaink ismered,
sosem zúgolódsz, eltűröd sebed,
tenyerem anyácskád könnyen elfedi,
szürke vagyok, szívem alkonnyal teli,
fűszálak hirtelen rózsafüzérré válnak,
őszből tavaszba, vége a gyónásnak,
egeket áldó zongora dallama,
léleknek kitárult az Úr ajtaja.