Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Válek, Miroslav: Nyulak taglózása (Zabíjanie králikov Magyar nyelven)

Válek, Miroslav portréja

Vissza a fordító lapjára

Zabíjanie králikov (Szlovák)

V nedeľu po raňajkách,
ke
ď je vzduch asi na polceste k ľadu,
v komíne pištia tenké flauty myší,
v nede
ľu po raňajkách,
po čerstvom snehu kráča
ť
ku klietkam.
Stiahnu
ť si rukavice na ružovú slávnosť,
na plot ich napichnú
ť
jak čerstvo odseknuté dlane
a fajči
ť cez dvierka.
Potom už vsunú
ť hľadajúcu ruku
a s dymom v zuboch vravie
ť sladké reči,
lichôtky, jemné slová,
trochu po
ľutovať,
uchopi
ť pevne za kožu
a zdvihnú
ť z teplej slamy.

V nede
ľu po raňajkách,
čpavok ovoňa
ť.

Chví
ľu tak držať ľavou dolu hlavou,
pozera
ť ako brunátnejú uši,
pohladka
ť nežne za väzami,
pofúka
ť, odniesť
a náhle pravou udrieť do tyla.

Ešte raz v dlani zacíti
ť odraz
k zbytočnému skoku,
ma
ť ťažko v ruke,
sladko na podnebí,
poču
ť, ako sa otvorilo nebo zajačie
a plné hrsti srsti z neho padajú.

Viedenský modrý,
belgický obor,
francúzsky baranovitý,
český strakáč,
ale aj bastard z hocijakej krvi,
všetci zomierajú rovnako rýchlo
a bez slova.

V pondelok ma
ť modro pod očami, mlčať,
v utorok uvažova
ť o osude sveta,
v stredu a štvrtok
vynájs
ť parný stroj
a objavova
ť hviezdy,
v piatok myslie
ť na iné,
ale najmä na belasé oči,
celý týždeň
ľutovať siroty
a obdivova
ť kvety,
v sobotu sa do ružova vykúpa
ť
a usnú
ť na jej ústach.

V nede
ľu po raňajkách
zabíja
ť králika.



KiadóKALLIGRAM, Edícia: Knižnica slovenskej literatúry
Az idézet forrásaMiroslav Válek - Básnické dielo, ISBN: 80-7149-795-9
Könyvoldal (tól–ig)153-155
Megjelenés ideje

Nyulak taglózása (Magyar)


Vasárnap reggeli után,
mikor a lehelet csaknem megfagy,
a kéményben egerek vékony fuvolái sipítanak,
vasárnap reggeli után
friss hóban lépkedünk
a ketrecek felé.
Kesztyűnk lehúzzuk a rózsaszín ünnephez,
rátűzzük a kerítésre,
akár a tőből épp lecsapott kezet,
s a ketrecajtón befújjuk a füstöt.
Aztán már becsúsztatjuk matató kezünk,
s fogunk közt füstöt szűrve, hízelgő,
becéző szavakat ejtünk,
egy kicsit sajnálkozunk még,
aztán jól megmarkoljuk a bőrét,
s a meleg szalmából kiemeljük a nyulat.

Vasárnap reggeli után
az ammóniabűz orrunkba csap.

Egy percig bal kézzel tartjuk fejjel lefelé,
s nézzük, mint barnállik a füle,
gyengéden simogatjuk a nyaka szirtjét,
megfújjuk egy kicsit a szőrét, s visszük,
hogy jobb kézzel hirtelen tarkón üssük.

Még egyszer érezzük tenyerünkben
a meddő elrugaszkodást,
kezünk elnehezedik,
nyelvünk alatt édes íz,
halljuk, ahogy a nyulak ege megnyílt,
s hull a szőr, teli marékkal.
Bécsi kék,
belga óriás,
francia kosorrú
vagy cseh tarka,
vagy akármilyen fajta keverék,
mind egyforma gyorsan pusztul
s szótlanul.

Hétfőn hallgatunk, kék a szemünk alja,
kedden foglalkoztat a világ sorsa,
szerdán és csütörtökön
feltaláljuk a gőzgépet,
és felfedezünk néhány csillagot,
pénteken más jár az eszünkben,
főként a kék szemek,
egész héten sajnáljuk az árvákat,
és bámuljuk a virágokat,
szombaton rózsásra fürösztjük a bőrünk,
és egy nő száján elpihenünk.

Vasárnap reggeli után
nyulat ölünk.


KiadóEurópa Könyvkiadó
Az idézet forrásaMiroslav Válek Válogatott versek

minimap