Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Válek, Miroslav: Ősz (Jeseň Magyar nyelven)

Válek, Miroslav portréja
Répás Norbert portréja

Vissza a fordító lapjára

Jeseň (Szlovák)

Zblázni sa
alebo do smrti sa upi.
Jeseň ti kladie vlhké ruky na ramená
a prosí o oheň,
jeseni na rukáve sedí myš
a jeseň modliká:
»Neodchádzajte, kúpte si jej rubíny.«
Odmietaš, teda ona si
ťa kúpi.
A už sa nezbavíš
tých kradmých krokov za sebou
a v sebe toho odchádzania bez príčin
- a vlastne kam?
Aj ke
ď spíš,
počuješ, ako si jeseň na
ťahuje hodiny,
ako si zlostne uhládza svoj plyš,
ako sa bojí, že sa oneskorí...

Vlak píska,
letí ponad dvory
posledná smutná odmocnina vtáka.
Všetko si zapíš, hlúpy počtárik:
Že si mal ve
ľa šťastia,
ve
ľký strach
- a toho zlata
po vreckách!
Všetkn si zapíš,
jeseň ti to zráta.
Vo viechach zhasli. Na pol roka tma.
Márnotratníci
vracajú sa domov s rubínmi.
Všetko je jasné:
Stromy zakotvili,
hlboko v hline rinčia re
ťaze,
most nad vodami praští ako trieska.

Tak mnoho váži slovo nepovedané,
až začínaš sa báť.

Niekto si tu tlieska.
Z dlane do dlane
presýpa jeseň svoje peniaze.
Predané deti idú spa
ť.


Ősz (Magyar)

Boruljon el az elméd,
vagy idd magad holtra.
Szitáló kezével vállon érint az ősz
és a tűzhöz fohászkodik,
ködmönujján egér csücsül
s imígyen kérlel:
"Maradjatok és vegyétek, rubinjait kínálja néktek."
Elutasítod, így hát ő vesz meg téged.
Nyomodban jár,
lappangó léptei elől és az ösztönszerű
távozás tudatától már nem menekülsz,
- de hová is mennél?
Alva is hallod, mintha
felhúzná óráját az ősz,
és pamlagát bosszúsan elsimítva,
rettegne a késéstől…

Fütyül a vonat,
az utolsó madarak
szürke árnyai szállnak a porták felett.
Írj fel mindent, buta számadócska:
Hogy szerencsében fürösztött
és terhet akasztott lelkedre
- az arany
mely a zsebedben lapul.
Jegyezz fel mindent,
az ősz majd elszámol veled.
Elnémult a csapszék. Félévnyi árnyba esett.
Rubinjaikkal
hazatérnek a tékozlók.
Immáron minden világos:
Gyökeret vertek a fák,
mélyen az agyagban láncok csörrennek,
gyújtósként pattog a híd a vizek felett.

Ily sokat nyom a ki nem mondott szavak súlya,
szinte már elfog a szorongás.

Itt épp tapsol valaki.
Tenyérből tenyérbe
csörgedezik az ősz pénze.
Álomra térnek eladott sarjai.



FeltöltőRépás Norbert
Az idézet forrásasaját

minimap