Marsall László: A csönd mélységei

Szél-álma volna?
Partra dobott halak dúdolása?
Elásott sípcsontban
a nyüzsgés zsoltárai?

Már nem a fül hallja
a Bőralatti Valaki füleli

Papírlap sötétben
kiáltó vízjelek
krumplicsírában
a tenger mikro-hullámverése
falról
az alvó arcába visszaverődő lehelet

szén-láncok lágy csörrenése
szárnytoll érinti
a szív csontvázába befűzött kezet

mert nem néma az angyal
a suttogónál suttogóbb
és félelmetesebb