Jakoska sír Jakoskának gyémánt keréken forognak a szemei
ó nézzétek csak tányérjaink is falra másztak szomorúságukban
s rózsás tenyerükkel most eltakarják a szerelmesek kilátásait
ové hát ové ové
a függönyök így szaladnak le mindenütt s aki megütötte a bankot az okvetlen a békát is lenyeli
én nem vagyok senki te nem vagy senki
ő szintén nem valaki
a legyek hetedhét-országból a szegényasszony pecsenyéje felé vándorolnak
de a szegényasszony azért csak Jakoskára morog s ujjain kivirágzanak a tövisek
higyjétek el a szegények nem is elégedhetnek meg Jakoska könnyeivel a világ szegényeinek nem kenyértelenségük miatt átkozott a sorsuk, hanem mert a gazdagokéhoz hasonló nagy gyomorral áldotta meg őket az isten
kérdezzétek meg csak a könyvbüdös szónokokat de ne forduljatok a papagájokhoz
Tristán Tzara már évek előtt megírta: a madarak kakálnak a polgárok fejére
különben is csak a költők mondhatják ki az igazságot
én rokonuk vagyok a költőknek
de egyidőben ásó és emelődaru is vagyok
s most nézzétek meg Jakoska szemeit a szemeimben ő egy szép fiatal lány akit elhagyott a kedvese
én csak a végtelen kiáltás vagyok
de kik vagytok ti
1921 augusztus 22
tudjátok-e hogy málészátokból tegnap fogaitokkal együtt kiütötték a jóreményt
tudjátok-e hogy a csillagok kitagadtak benneteket s hogy én is köpök rátok s hogy a ti gyomrotokban is holmi becsületes éhség helyett csak ócska vezércikkek csikorognak
és mégis
EMBEREK
ó ó
mi egyek vagyunk rettenetesen
