Fény és árnyék között fekszik az árok ami elválaszt bennünket néha látjuk amint a tűz felszáll a földről aztán terebélyesen visszahull a kertekben kinőnek a virágok
fordítsd el a kulcsot a zár kinyílik
de kint a szabad mezőkön megretten az ember a vonatok elvesznek az alagutakban
messziről jöttem csontjaimban érzem a fáradtságot
utak forgása
s te sötét lepedőkön úszó nap
ki kellene szárítani a mocsarakat
kérdésmegválaszolatlanul
a hegyeken túl emlékek kísértik meg a vándort
egyedül a zöldszemű kígyó az aki elnyelhetne bennünket
egyedül a zöldszemű kígyó az aki nem apellál a józan meggondolásra
mutasd meg magad a szörnyű állatnak aki szeret téged
csönd van
esteledik.
