Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Térey János: Der Tod auf den Ramblas (A Halál a Ramblán Német nyelven)

Térey János portréja

A Halál a Ramblán (Magyar)

Hullámzik tér és tenger közt a Rambla,

S kővé dermednek élő szobrai.

A Lányka átlát rajtuk: maskarák,

És ő nem az; most, uzsonnaidőben

Szeretne nem gondolni a kalandra.

   Arcimboldo gyümölcsbe öltözött;

Hegyezi fülét a Rétor szavára

A bronzszínűre mázolt Légiós;  

A Csontváz kerékpáron ül… de csak

Egy sötét akad a szobrok között:

   Csak egynek van csillámporos palástja.

Feltűnően magányos. „Ez az egy

Csúfot űz mindenkivel”, így a Lányka.

Szemben velük, egy vén platán tövében       

Che Guevara ügyel a csapatára,

   Havannát rág, szemforgató szakember.

„A szembeszomszéd, az nem érdekel,

De ezt a fekete talapzatot,

Ezt körbejárom”, gondolja a Lányka.

A hullámminta végén ott a tenger.

   Kegyelmet nem, csak haladékot adva,

Ő volt, ki a Lovaggal sakkozott?...

Nem hagyja el a posztját, mint a pincér,

Nem hasznos, mint a hordár, mint a hód.

Hullámzik tér és tenger közt a Rambla.

   „Az rendben van, hogy felnő a szerephez,

De hogy jön ahhoz, hogy Halál legyen,

Akárki is? Milyen megélhetés

Miféle bűne vonzza dobogóra?

Maga dönt róla: zord lesz vagy kegyelmes?”

   Öt lépés távolság: örökszabály,

Ha hirtelen megmoccan egy szobor,

Ha csuklyáját fölhajtva szisszen egyet,

S a megszeppent Lánykának sorsjegyet nyújt

A jókedvű, ezüstarcú Halál.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://lyrikline.de

Der Tod auf den Ramblas (Német)

Die Ramblas wogen zwischen Platz und Meer,

Die Lebende Statue bewegt sich und gefriert.

Das Mädchen sieht sie: Es sind Maskenspiele,

Doch ihr steht nicht der Sinn nach Maske oder Spiel; zur

            Zeit der Vesper

Gibt sie sich nicht für Abenteuer her.

Ein Arcimboldo hat mit Früchten sich bemalt;

Der Legionär in goldner Bronze

Leiht einem Redner Roms sein Ohr;

Auf einem Fahrrad reckt sich ein Skelett...

Doch eine Living doll, die wirklich Finsteres ausstrahlt;

Sie steht im glitzernden Gewand.

Einsam wirkt sie und verloren. »Diese eine

Ahmt und äfft Passanten nach« - auch das Mädchen.

Gegenüber, unter einer alten Platane,

Wacht Che Guevara über seine Truppe, wie gebannt

Kaut er an der Havanna, unser augenrollender Stratege.

»Der Nachbar gegenüber interessiert mich nicht,

Doch diesen schwarzen Sockel, diese Puppe,

Die will ich, denkt das Mädchen, mal umrunden«.

Wo die Pflasterwellen enden, wellen sich des Meeres Wege.

Ist ers, der Gnade nie gewährt, nur Aufschub. Der...

War er es nicht, der mit dem Ritter Schach gespielt?...

Der seinen Posten nie verlässt, wie es ein Kellner tut,

Nicht nützlich ist, wie ein Gepäckträger etwa, oder ein

            Biber.

Die Ramblas wogen zwischen Platz und Meer.

»Es ist ja gut, wenn jemand wächst an seiner Rolle,

Aber wie kommt er dazu, der Tod sein zu wollen,

Wer immer er auch sei? Welche Sünde,

Welche Profession treibt ihn auf diesen Sockel?

Maßt er sich an: ob es grausam oder gnädig enden solle?«

Fünf Schritte Mindestabstand: Diese Regel gilt es

            einzuhalten,

Falls die Lebende Puppe sich plötzlich bewegt,

Die Kapuze hochhebt und zischt

Und dem verstörten Mädchen ein Los überreicht,

Der Tod, mit einem silbernen Gesicht und seinen

            lächelnden Falten.

 

 

     Gerhard Falkner und



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://lyrikline.de

minimap